Iván Bagi

Hogyan lesz valakiből az ország egyik legnépszerűbb parodistája? Milyen érzés a reflektorfényben élni? Hogyan lehet feldolgozni, ha valaki gyermekotthonban nő fel? Mi táplálja a hitet, hogy a sanyarú körülmények ellenére is mindig van remény? Bagi Iván ezekre a kérdésekre ad őszinte választ a Csak szeretet legyen! című önéletrajzi könyvében. Most először és utoljára beszél vigasztalan gyermekkoráról; megosztja az olvasóval a múlt és jelen vicces, olykor tragikomikus pillanatait - mesél Nacsa Olivérrel való töretlen barátságáról, a menedzserével való megismerkedéséről, TV-műsorokról, ismert pályatársakról és lelkes rajongókról. Szó esik nagy, fiatalkori szerelmekről, meghatározó olvasmányélményekről, emlékezetes fellépésekről, kalandos vonatutakról, fárasztó sprintekről, és azt is megtudhatjuk, miért bűvös szám a harmincnyolc. A szerző saját példáján keresztül bizonyítja be: hittel, akaraterővel, kitartással és szorgalommal bármit el lehet érni! "Jellemzően nem játszottam a többi gyerekkel, mégis elvoltam magamban. Már csak azért is, mert volt egy magnó, amit a nővérem hozott Amerikából, és én mindent, ami éppen a tévében ment, felvettem. A felvételeket éjjel-nappal hallgattam, kívülről megtanultam a szövegeket. A Derricket, a Dallast, a Két férfi, egy esetet - az összes akkor futó tévéfilm-sorozatot, pontosabban szólva a hangot, mert videomagnóra nem volt pénzünk. Ez egyáltalán nem volt baj, sőt! Így több mindent tudtam elképzelni, és szerencsére a fantáziám mindig élénk volt, sosem hagyott cserben."

"Bagi Iván tavaly megjelent Csak szeretet legyen! című önéletrajzi könyvével - úgy érzi - lezárta a múltat. Mostani, szépirodalmi válogatáskötete személyes hangvételű fiktív történetekben fogalmazza meg az élet alapvető tapasztalatait. A szerző szándékai azonban túlmutatnak az irodalmi ambíciókon: küldetésének tartja, hogy hasson, hogy írásai segítséget, reményt és feloldozást adjanak olvasóinak, és megváltoztassák a negatív beállítottságokat. A hűség árvái Bagi Iván nyolcadik könyve, a kötet írásai tizenkét év munkájának terméséből álltak össze. ""Nem dobhatnak a mély vízbe, ott születtem. Talán azért halnak meg az emberek, hogy a másvilágról megértsék azokat, akiket nem szerettek."" ""Itt vagy bennem, Mama! Próbáljuk meg így is. Nem szégyen botorkálni, kitapogatni, merre menjek, merre lehetsz. Ott vagy a hűségben, a túlélésben, a beájulás csodájában, a vidám hangulatokban, a szerelemben, a három testvéremben, az ételek ízében, azokéban, akik tudják jól, hogy harmincnyolc éves koromban én is megszületek. Ember leszek, és viszem végre valamire."" "

"A televízión át emberek százezreinek időről-időre a derű, a mosoly, a nevetés energiáit küldő Karinthy-gyűrűs humorista verseskötete a szerző ismeretlen, belső világára nyit kaput. Ez a kapu a fénylő színpadok mögött a lélek legbelső, a mosolyok mögötti mezőire nyílik. Annak sokféle úttal keresztezett tágasságaiban a költemények ívén a család nélkül felnőtt fiatalember emlékeit, szeretetvágyát, a létről, a halálról, a szeretetről és a magányról való töprengéseit követi nyomon. A filozófiai és szakrális meditációk vonalaival telített versek a lélektől-lélekig jutás akaratát közvetítik, s a szerzőnek a képernyőről sohasem látható arcvonásait világítják meg. A kötet ciklusai a szerző személyes élete érzékeny rezdüléseinek koordinátarendszerében a szeretet és a részvét létjogosultságára keresnek legfőképpen választ a transzhumanizálódott, hibrid huszonegyedik század emberi, társadalmi-közösségi és lélektani helyzeteiben. Az 1976-ban született alkotónak ez a tízedik szépirodalmi könyve."