Magdolna Baráth

A kötet szerzője Baráth Magdolna történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének címzetes docense, az 1945-1990 közötti magyar történelem kiemelkedő kutatója. Számos dokumentumkötet, vezető történeti folyóiratokban publikált tanulmány, hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadások, televíziós beszélgetések eddigi pályájának mérföldkövei. Szerteágazó kutatói érdeklődésének egyik meghatározó részterülete a magyar-szovjet kapcsolatok történetének kutatása. Hosszú évek óta makacs elszántsággal tér vissza minden esztendőben a moszkvai levéltárakba, ahol a nehéz kutatási feltételek ellenére a kétoldalú kapcsolatok újabb és újabb forrásait tárja fel és elemzi. Munkásságának eredményei a budapesti szovjet nagykövetek 1953-1956 és 1956-1964 közötti jelentéseit közreadó kötetek. Ezekből és számos újonnan feltárt dokumentumból állt össze színes mozaikként az a kép, amely a jelen kötetben összegyűjtött írásaiból kibontakozik. A Magyarország második világháború utáni sorsára vonatkozó szovjet elképzelések, a Szovjetunióról kialakult hazai kép változatai, a két ország kommunista pártjai közötti kapcsolatok, a szovjet tanácsadók és szakértők tevékenysége, a szovjet politika szerepe a magyarországi változásokban 1953-ban, a szovjet "imázsépítés" módszerei, a Hruscsov korszak jellemzői és végül a Gorbacsov nevével fémjelzett átalakulás hatása - azok a témák, amelyek többek között az összeállításában helyet kaptak. Mindegyik egy-egy biztos lépcsőfok egy a majdani monográfiához, ízelítő a bonyolult és összetett kapcsolatrendszerből.

második világháborút követően a Külügyminisztérium személyzete zömében érintetlen maradt. A változások a kommunista hatalomátvétel előkészítésének fényében, 1947 nyarán, Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítását követően kezdődtek, amikor egyes külképviseletek teljes állománya az emigrációt választotta. 1948-ban azután bekövetkezett a régi tisztviselők tömeges eltávolítása. Ezzel párhuzamosan megindult egy új diplomáciai elit felépítése, melynek alapvető kritériuma a kommunista párttagság, a "megbízhatóság" volt. Ez azonban nem pótolhatta a szakmai és nyelvi képzést. A növekvő követelményeknek megfelelően az 1950-es években mind többen kerültek vezető posztokra a rövid életű Külügyi Főiskola hallgatói és a "szovjet ösztöndíjasok", majd ezt követően a moszkvai diplomataképzőben vagy a budapesti egyetem jogi karának levelező tagozatán, de legfőképpen a közgazdasági egyetemen végzettek közül. A kötet az 1945/1948 után átalakult külügyi vezető réteg 397 tagjának életrajzi adatait és a külügyi szolgálat archontológiáját teszi közzé. Az adattárat Baráth Magdolna tanulmánya fogja keretbe áttekintve Magyarország külkapcsolatainak alakulását, a külügyi apparátus utánpótlását, iskolázottságát, a külügy és az állambiztonság kapcsolatát.