Gábor Benkő

A "Futballgyilkosok" című könyv egy elképesztően merész vállalkozás. Szerzője vette a bátorságot, és leereszkedett a magyar labdarúgás mocskába, oda, ami az egyszerű szurkoló számára elérhetetlen volt eddig. Benkő Gábor most elhúzza a magyar foci titkait eltakaró függönyt, és szemérmetlenül bemutatja az olvasóknak a fogadási csalás - más néven bunda - hátterét. A könyv szereplői első ránézésre hétköznapi figurák. Elegáns klubvezetők, szimpatikus edzők, profi focisták. A színfalak mögött azonban közönséges csalók ezek az emberek, akik amellett, hogy a pályáktól messze fegyverrel mászkálnak és kokaint szívnak, súlyos milliókért úgy adják-veszik a meccseket egymás között, mintha a piacon lennének. Benkő Gábor könyvével egy hadiösvényre lépett. Kényes témákat feszegető, kritikus tollú újságíróként korábban sem számított a hazai labdarúgó-társadalom kedvencének, de azzal, hogy megírta a Futballgyilkosokat, minden eddiginél több ellensége lesz.

Rudi mindössze 18 éves volt, amikor dolgozni kezdett a fővárosi éjszakában. Egy menő belvárosi diszkó pohárszedőjeként alig tízezer forint volt a fizetése. Az évek során azonban egyre feljebb került a ranglétrán, s mire észbe kapott, a budapesti alvilág egyik kulcsfigurájának, az éjszaka császárának is nevezett Tolnai Tamás legbelsőbb körében találta magát. A politikusokat és rendőröket a kezében tartó, üzleti riválisait brutális módszerekkel megsemmisítő főnökre apaként nézett fel, mellette érett férfivá. Neki köszönhette az ekkor már másfélmilliós havi bérét, a 80 százalékos tisztaságú kokaint, a glammodelleknek álcázott prostituáltak és gengszterek társaságát, meg egy 38-as kaliberű Smith & Wessont. Rudi vakon követte főnökét a törvénytelenség útján. Bár idővel sejtette, a vesztébe rohan, csak akkor mert szembeszállni vele, amikor kis híján halálra késelték. De ekkor már ahhoz is volt elég bátorsága, hogy saját szabadságáért cserébe elárulja valamikor eszményképét, az éjszaka császárát. Igaz történet alapján.