Csaba Böjte

Csak a végtelen szabadság fényében szabad és érdemes beszélni a törvényekről, ahol nem a félelem köt gúzsba, hanem a másik emberért is felelősséget érző és legbensőbb álmod felé vezető szeretet vezérel. Csaba testvér A korszellem által sugallt előítéletek és a fölöslegesen bejárt kerülőutak fáradtsága nyög fel a Karikó Éva által hitelesen tolmácsolt kételkedésben. Ezzel szembesül minden hívő ember, aki házibulikban, kocsmaasztaloknál és az élet bármilyen terepén a hitéről beszél: előbb-utóbb defenzívába szorulva felelgetünk az egyre durvuló, gúnyos felvetésekre. A bizonytalanság korában Csaba testvér szavainak az ad biztos alapot, hogy nem neki kell kitalálnia a válaszokat. Ezt a derűs erőt tartom az első két kötet legtanulságosabb mozzanatának, a válaszok pontossága és sajátos humora mellett ebből tanultam a legtöbbet. Kovács Ákos - énekes A könyv lapjain olvasható költemények, nagy szentek és kiváló emberek gondolatai nem csak művészi illusztrációként jelennek meg, hanem a hitről szóló gyönyörű vallomásokkal tesznek tanúságot arról, hogy a kötetben megjelenő értékek nem csak egy szűk réteg kiváltságai, hanem az emberek lelke mélyén szunnyadó vágyak, melyeknek megélése az igazi boldogság forrása. Erdő Péter bíboros Böjte Csaba atya olyan természetességgel szól mindenkihez, kortól, rangtól, felekezettől függetlenül, ami akkor is megfogná a halandót, ha nem élvezetes stílusban tenné. Ám minthogy magával ragadó, metaforákban, találó hasonlatokban bővelkedő, gazdag nyelven érvel, valósággal térítő a hatása. Megyeri Dávid (Magyar Nemzet) Csaba testvér nem lacafacázik, nincs mellébeszélés, egyrészt-másrészt, hiszen az igen legyen igen, a nem pedig nem. Köntörfalazás nélkül beszél akár erőszakról, abortuszról, pedofíliáról, homoszexualitásról, politikai és gazdasági diktatúráról, megrázóan vagy éppen szellemesen. Hegyi Zoltán (Magyar Nemzet) Nem vagyok keresztény, ugyanakkor (vagy talán pont ezért) kíváncsi vagyok a tanításokra, azok értelmezésére. Az egyház pedig általában hirdet, párbeszéd nélkül, éppen ezért óriási dolog volt számomra, hogy az általam amúgy is nagyon tisztelt Csaba testvér hétköznapi dolgokon, saját történetekkel , konkrétan magyarázza el a parancsolatokat.

Mi teszi az embert boldoggá? Isten mindenkinek megadja a boldogság kegyelmét, amit az ember rendszerint valahol elront. Azt hisszük, hogy önző vágyaink kielégítése, a világi kincsek gyűjtögetése, a másik ember fölötti hatalom gyakorlása vezet a boldogsághoz, pedig dehogy. A válasz egyszerű: rendezett viszony Istennel. Ha ezt a lépést megtettük, meglehetősen közel kerülünk a boldogsághoz, de csak akkor élhetjük meg azt, ha tudomásul vesszük, hogy a boldogság nem statikus állapot, a boldogságért minden nap küzdenünk kell, és tudnunk kell azt is, hogy az ember nem lehet egyedül boldog. Akkor vagyok boldog, ha a környezetemet boldoggá tudom tenni- írja Avilai Szent Teréz. Lépjünk a boldogság ösvényére, küzdjünk meg érte, legyünk bátrak ahhoz, hogy a boldog élet mellett döntsünk és a körülöttünk élőket is boldoggá tegyük! Legyen ezen az úton is kísérőnk Csaba testvér, aki bölcs tanácsaival, gazdag élettapasztalatával, építő gondolataival, pozitív személyiségével a kétezer éves Evangélium fényében velünk együtt járja végig a boldogsághoz vezető utat.

Ebben a könyvben én a rosszal nem csatázok, csak olyan gondolatokat próbálok megfogalmazni, melyek engem a fényre vittek, örömmel, békével töltöttek el. Testvéri szeretettel ajánlom legkedvesebb gondolataimat, melyekről hiszem, hogy nemcsak igazak, de gyógyítva erőt, jövőt is adnak a kedves olvasóknak. "Mindazok, akik habzó szájjal minden ellen lázadnak, a félelem, a bizonytalanság, a káosz ügyvivői. Természetes, hogy az előttünk tornyosuló gondokat nem szabad lekicsinyelni, de hinnünk kell, hogy azokat türelmes párbeszéddel, nyugodt érveléssel, és kemény, kitartó munkával képesek vagyunk megoldani." "Bármi is történik körülöttem, őrizzem az áldott békét! Az emberek rosszasága, gyűlölete nem jogosít fel arra, hogy a szívembe, lelkembe a nyugtalanság, a békétlenség, a gyűlölet szellemét engedjem!"

Két nem hétköznapi életút, amely egy ponton találkozik. Két nem hétköznapi ember, akik az élet egészen más területén munkálkodnak, mégis meglepően hasonlóan gondolkodnak az igazán lényeges dolgokról. Két nem hétköznapi világ, amelyet egy több évtizedes barátság kapcsol össze. Böjte Csaba ferences szerzetes és Csák János politikus-üzletember beszélgetéssorozata különleges eszmecsere. Az élet mindannyiunkat érintő, húsbavágó kérdéseit feszegetik a maguk tapasztalataiból merítve, miközben megosztják azokat az elgondolkodtató, szívszorító, mosolyra fakasztó vagy épp meghökkentő történeteiket, amelyeket eddig sehol másutt nem tártak fel. Melyek azok a legfőbb emberi értékek, amelyek nem szétválasztanak, hanem összekötnek? Miként találhatjuk meg az állandóságot egy olyan világban, amely folyamatosan elbizonytalanít? Vannak-e olyan emberi jók, amelyek egységet formálhatnak és biztonságot adnak? A napjainkig hatezer árva gyereknek otthont teremtő, világhírnévre szert tett, örökké úton lévő szerzetes és a négygyermekes családapa, aki sikeres vállalatvezetői és nagyköveti karrier után lett miniszter, az alapvető emberi értékekről, a család és a munka szerepéről, a közélet perspektíváiról és buktatóiról, nem utolsósorban pedig a mindannyiunkban ott rejlő kiaknázatlan, csodás lehetőségekről elmélkednek - hittel, őszinteséggel, sok derűvel. Úgy, ahogy még nem hallottuk őket.

"Nincs olyan ember, aki élete során legalább egyszer - de inkább többször - ne kerülne lelkileg a padlóra. Valamennyiünket érnek veszteségek, vereségek, kudarcok, ám mivel ezekben többnyire csak a szenvedést látjuk, az értelmet nem, pánikszerűen menekülünk előlük. "Nincs idő a fájdalomra!" - halljuk a tévéreklámban is, a fájdalom azonban igenis időt és teret követel magának az életünkben. Van, amikor képtelenség kivédeni - az egyetlen lehetőségünk, hogy megküzdjünk vele, azután erőnket újra összegyűjtve feltápászkodjunk a földről. Erre azonban kultúránk nemigen tanított meg minket, és környezetünk sem sokat segít a biztatónak szánt, ám sokszor ostorcsapásként ható mondatokkal: „Szedd már össze magad!”, „Ha nem csinálsz semmit, mitől várod, hogy jobb legyen?” „Nem gondolod, hogy kissé túlreagálod a dolgot?” De mi segíthet annak, aki éppen mélységesen gyöngének, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak és szomorúnak érzi magát? Mi tesz képessé valakit arra, hogy súlyos csapások után is talpra álljon? Hogyan lehet a veszteséget nyereséggé, a vereséget győzelemmé alakítani? A modern pszichológia eszköztára és a hit, a spiritualitás útja egyaránt segítségünkre lehet a sikeres lelki megküzdésben; abban, hogy egy nehéz, fájdalmas életszakasz után újra - immár megerősödve - önmagunkra találjunk.

Értékek keresése az ingatag világban. Két nem hétköznapi életút, amely egy ponton találkozik. Két nem hétköznapi ember, akik az élet egészen más területén munkálkodnak, mégis meglepően hasonlóan gondolkodnak az igazán lényeges dolgokról. Két nem hétköznapi világ, amelyet egy több évtizedes barátság kapcsol össze. Böjte Csaba ferences szerzetes és Csák János politikus-üzletember beszélgetéssorozata különleges eszmecsere. Az élet mindannyiunkat érintő, húsbavágó kérdéseit feszegetik a maguk tapasztalataiból merítve, miközben megosztják azokat az elgondolkodtató, szívszorító, mosolyra fakasztó vagy épp meghökkentő történeteiket, amelyeket eddig sehol másutt nem tártak fel. Melyek azok a legfőbb emberi értékek, amelyek nem szétválasztanak, hanem összekötnek? Miként találhatjuk meg az állandóságot egy olyan világban, amely folyamatosan elbizonytalanít? Vannak-e olyan emberi jók, amelyek egységet formálhatnak és biztonságot adnak? A napjainkig hatezer árva gyereknek otthont teremtő, világhírnévre szert tett, örökké úton lévő szerzetes és a négygyermekes családapa, aki sikeres vállalatvezetői és nagyköveti karrier után lett miniszter, az alapvető emberi értékekről, a család és a munka szerepéről, a közélet perspektíváiról és buktatóiról, nem utolsósorban pedig a mindannyiunkban ott rejlő kiaknázatlan, csodás lehetőségekről elmélkednek - hittel, őszinteséggel, sok derűvel. Úgy, ahogy még nem hallottuk őket.

"Hihetetlen megtapasztalni, hogy akit valóban szeretek, abban megbízok, annak a kezébe merem tenni az életem, rá merem bízni a becsületem, a munkám, a hivatásom, mindenem. Akit nem szeretek, azzal nem indulok el, azzal nincsen közös tervem, álmom, jövőm. A szeretet a forrása mindennek, a bizalomnak is." Öt hét Böjte Csaba ferences szerzetessel. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, útközben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglalkoztatja. Így lett a kilométerekből belső utazás, és így született meg útközben Csaba testvér füveskönyve. Kipróbált gondolatok, amelyek megtisztítják az ember lelkét, öntudatra ébresztik, megvigasztalják, reményt, kapaszkodót adnak az egyre zajosabbá váló világunkban. Elmélkedések a ma emberéről, örök érvényű és friss gondolatok, gyakorlati tanácsok arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy boldogabbak legyünk, és mit kellene cselekednünk, hogy ez a világ jobb és élhetőbb legyen. Csender Levente, József Attila-díjas író, Csaba testvér gondolatainak formába öntője

Vajon tud-e még a 21. század végsőkig hajszolt embere megtorpanni egy virágba borult fa mellett; hálás élvezettel elfogyasztani akár egy jó pohár hideg vizet; újra és újra rácsodálkozni a világ megannyi formájára, színére, illatára; komolyan értékelni mindazt, amije van, még ha ez kevésnek tűnik is; és legfőképp örülni a szerettei és önmaga létének? Hiszen egyre kevésbé jellemző, hogy észrevegyük és a magunk javára fordítsuk a tőlünk karnyújtásnyira lévő, semmibe nem kerülő ajándékokat és áldásokat, ezzel szemben hajlamosak vagyunk gépiesen átadni magunkat a testünk, a szemünk és az egónk féktelen követelőzésének. Miközben kiapadhatatlan örömforrások állnának nap mint nap a rendelkezésünkre, mi kétségbeesetten kergetjük az anyagi javakat, a nem múló fiatalságot és szépséget, vagy a hiúságunkat legyezgető "lájkokat". Böjte Csaba új kötetében a tőle megszokott hittel, bölcsességgel és derűvel segít helyreállítani ezt a kibillent egyensúlyt, és vezeti el olvasóját a mindennap átélhető örömök világába. Ehhez egészen ősi "recepteskönyvet" kínál útmutatóul: a Bibliát, Jézus Krisztus tanításait, aki azt akarta, hogy az ő örömei ugyanúgy a mieink is legyenek, és az életünk teljessé váljék ezek által. Ebből az alapvetésből kiindulva nyitja fel a szemünket Csaba testvér háromféle kísértésre, amelyek számunkra ártalmas élvezetekkel csábítanak, és kilenc olyan örömre, amelyek után nem marad "lelki másnaposság" és csömör, ellenben gyarapítanak, felemelnek, megtisztítanak bennünket. E felszabadító, Csaba testvér személyes történeteiben gazdag "örömhatározó" nemcsak gyakorló híveknek szól, hanem mindazoknak, akik felszínes élmények helyett mélyebb, örökérvényű és az igazsághoz elvezető élettapasztalatokra vágynak.

Vajon hogyan élhetjük meg az életünket úgy, hogy minden pillanatára - még a nehezebbekre is - ajándékként tekintsünk, eközben mások számára mi magunk is ajándékká váljunk? Lehetséges-e ez egyáltalán? Böjte Csaba válasza határozott igen - csakhogy ennek megvalósulásához időre, önnevelésre van szükség. Csaba testvér segít, hogy e kibontakozási folyamatban felismerjük egyediségünket, a bennünk rejlő kincseket, és élő, mindennapi kapcsolatot ápoljunk azzal, aki örömében alkotott bennünket. Bátorítással teli útmutatójában Böjte Csaba a felnőtté válás idejétől kalauzol minket végig az élet főbb állomásain egészen az érett kor végezetéig. A jó hír, hogy ezen az úton nem egyedül kell végigmennünk: a Teremtőnk társról is gondoskodott számunkra, akivel valóra válthatjuk legszebb álmainkat. A házasság olyan kitáruló kapu, amely lehetőséget ad, hogy a maga teljességében bontakoztassuk ki a létünket, és a gyermekeinkben folytatása legyen mindannak a jónak, amit elértünk. A kötet fejezetei végén olvasható imádságok támpontként szolgálnak az alkalmankénti elcsendesedéshez, az Istennel való párbeszédhez, és belső fejlődésünkhöz.

"Ferenc pápa 2015-ben meghirdette az Irgalmasság szent évét, és én akkor arra gondoltam, hogy csináljunk magunknak játékosan-komolyan egy iskolát: az Irgalmasság Iskoláját. Az irgalmasságnak van tizennégy cselekedete: hét testi és hét lelki cselekedete. Abban az évben tizennégy egymást követő vasárnapi mise prédikációjában egy-egy cselekedetről elmélkedtem. Azóta több év eltelt, és úgy gondoltam, hogy érdemes volna ezeket az elmélkedéseket írásban is megjelentetni, hiszen az Irgalmasság "nem megy ki a divatból", mindig szükség van rá.Az Irgalmasság Iskolájában Jézus Krisztus a tanár, tőle lehet is, kell is tanulni, őt kell követni, hiszen Ő nemcsak beszél a szeretetről, hanem gyakorolta és most is gyakorolja. Ezt az iskolát járni, hiszem, hogy nagyon kedves Jézus Krisztus előtt. Arra buzdítlak, hogy kétszeres erővel kapcsolódjunk be ebbe a lelki képzésbe. Egészen biztos, hogy életük végén mindazoknak, akik tudatosan és kitartóan végezték az irgalmasság cselekedeteit, maga a Megváltónk fogja egy nagy öleléssel átadni az örök életre szóló meghívást jelentő diplomát. Szeretettel kérek mindenkit, gyertek, vegyük komolyan Krisztus tanítását, és lépjünk rá a cselekvő irgalom útjára. Imádságos bizalommal várunk Téged is. Lépj a cselekvő irgalom útjára, mert a hit cselekedetek nélkül halott! Tudnod kell, hogy nemcsak a hit, hanem az egész Irgalmasság Iskolája sem ér semmit, ha te naponta legalább egy kis irgalmasságot nem ültetsz át a gyakorlatba!" Csaba testvér

Vajon hogyan élhetjük meg az életünket úgy, hogy minden pillanatára - még a nehezebbekre is - ajándékként tekintsünk, eközben mások számára mi magunk is ajándékká váljunk? Lehetséges-e ez egyáltalán? Böjte Csaba válasza határozott igen - csakhogy ennek megvalósulásához időre, önnevelésre van szükség. Csaba testvér segít, hogy e kibontakozási folyamatban felismerjük egyediségünket, a bennünk rejlő kincseket, és élő, mindennapi kapcsolatot ápoljunk azzal, aki örömében alkotott bennünket. Bátorítással teli útmutatójában Böjte Csaba a felnőtté válás idejétől kalauzol minket végig az élet főbb állomásain egészen az érett kor végezetéig. A jó hír, hogy ezen az úton nem egyedül kell végigmennünk: a Teremtőnk társról is gondoskodott számunkra, akivel valóra válthatjuk legszebb álmainkat. A házasság olyan kitáruló kapu, amely lehetőséget ad, hogy a maga teljességében bontakoztassuk ki a létünket, és a gyermekeinkben folytatása legyen mindannak a jónak, amit elértünk. A kötet fejezetei végén olvasható imádságok támpontként szolgálnak az alkalmankénti elcsendesedéshez, az Istennel való párbeszédhez, és belső fejlődésünkhöz.