Tibor Borzák

Negyedszázaddal ezelőtt, 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban előkerült egy európai ember csontváza, amelynek jellegzetességei huszonöt ponton megegyeznek legnagyobb magyar költőnk, Petőfi Sándor testi jegyeivel. Szenzációként robbant a hír, amit érzelmektől túlfűtött viták, szakmainak vélt primitív vádaskodások követtek. Hogyan "csempészték ki" a csontvázat Moszkvából, miként "varázsolták" nővé Amerikában, miért akarták "megsemmisíteni" a maradványokat - számos botrány övezte a Petőfi-ügyet, ami végül tudományos és politikai csatározások áldozatává vált. Ebben a könyvben a szerző - aki újságíróként maga is tagja volt az expedíciónak - felsorakoztatja a létező szibériai legendákat, a hadifogolykérdés tényeit és feltárja a barguzini csontváz körüli rejtélyeket, melyek valóságos krimivé állnak össze. Az exkluzív kivitelezésű könyvhöz mellékelt UV-lámpával a képekre világítva még több titok válik olvashatóvá Érdemes felkeresni a www.petofititok.hu weboldalt is.

Ugyan Petőfi Sándornak nincs egyenesági leszármazottja, édesanyja, Hrúz Mária, és édesapja, Petrovics István testvéreinek utódai viszont mindmáig köztünk élnek. Közéjük tartozik például Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, illetve Hankiss Elemér szociológus is rokonnak tudhatta magát. Hihetetlenül érdekes élettörténeteket tárnak fel a hajdani anyakönyvek, a levéltári dokumentumok, a családi fényképek, melyeket a szerző hosszú éveken át tartó búvárkodással és nyomozással kutatott fel. Legendák és tények váltják egymást: a kerepesi Hrúz Ádám kocsmájában állítólag Sisi és Ferenc József is megfordult; a bólyi Petrovicsok számára nem kétséges a költő felmenőinek nemesi származása; a Petőváry család legfiatalabb, magyar-japán szülőktől származó tagja Tokióban él; nem csak unokatestvéri, hanem baráti viszony is volt Petőfi és Orlai Petrics Soma közt; és ennyi idő távlatából arra is fény derül, ki vette nevére a szabadszállási Herpai Zsuzsanna bábaasszony házasságon kívül született lányait és hol lehet az a porcelán bögre, amelyből Petőfi Zoltánka is ivott. Ebben a családtörténeti összefoglalóban Petőfi rokonságáról sok olyan részlet megelevenedik, melyekről a köztünk élő oldalági leszármazottaknak sem volt tudomása. Mindezeken túl a szerző közreadja a Hrúzok és a Petrovicsok családfáját, melyet a rendelkezésére álló adatok alapján készített el. A könyvben mintegy száz fotográfia is szerepel az irodalomtörténetbe bevonult família tagjairól.

Ugyan Petőfi Sándornak nincs egyenesági leszármazottja, édesanyja, Hrúz Mária, és édesapja, Petrovics István testvéreinek utódai viszont mindmáig köztünk élnek. Közéjük tartozik például Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, illetve Hankiss Elemér szociológus is rokonnak tudhatta magát. Hihetetlenül érdekes élettörténeteket tárnak fel a hajdani anyakönyvek, a levéltári dokumentumok, a családi fényképek, melyeket a szerző hosszú éveken át tartó búvárkodással és nyomozással kutatott fel. Legendák és tények váltják egymást: a kerepesi Hrúz Ádám kocsmájában állítólag Sisi és Ferenc József is megfordult; a bólyi Petrovicsok számára nem kétséges a költő felmenőinek nemesi származása; a Petőváry család legfiatalabb, magyar-japán szülőktől származó tagja Tokióban él; nem csak unokatestvéri, hanem baráti viszony is volt Petőfi és Orlai Petrics Soma közt; és ennyi idő távlatából arra is fény derül, ki vette nevére a szabadszállási Herpai Zsuzsanna bábaasszony házasságon kívül született lányait és hol lehet az a porcelán bögre, amelyből Petőfi Zoltánka is ivott. Ebben a családtörténeti összefoglalóban Petőfi rokonságáról sok olyan részlet megelevenedik, melyekről a köztünk élő oldalági leszármazottaknak sem volt tudomása. Mindezeken túl a szerző közreadja a Hrúzok és a Petrovicsok családfáját, melyet a rendelkezésére álló adatok alapján készített el. A könyvben mintegy száz fotográfia is szerepel az irodalomtörténetbe bevonult família tagjairól.