Alfredo Braganza

"Kötelező olvasmány, ha meg akarjuk érteni brit Indiát." (Ashokamitran, a független India tamil irodalmának egyik legbefolyásosabb alakja) "A legjobb könyv Amritáról. Melegen ajánlom minden külföldinek, mert ennek az egzotikus és enigmatikus nőnek az életén keresztül megérthetik Indiát." (Khuswant Singh, minden idők egyik legismertebb indiai újságírója, parlamenti képviselő) Amrita Sher-Gilt a legnagyobb festőművészüknek tartják az indiaiak, pedig a kivételes tehetségű, botrányos életű festőnő Budapesten, a Szilágyi Dezső téren született 1913-ban. Apja Umrao Singh Sher-Gil, pandzsábi arisztokrata polihisztor volt, anyja a magyar zsidó zongoraművésznő, Gottesmann Marie-Antoinette, nagybátyja Baktay Ervin, a híres orientalista. Amrita tehetsége már a Dunaharasztiban töltött gyermekévek során megmutatkozott, ám az erősödő antiszemitizmus miatt a család elhagyta Magyarországot. Párizs nemcsak karrierje felívelésének, hanem szexuális kísérletezéseinek is színhelye volt, Amrita nyíltan vállalta kalandjait férfiakkal és nőkkel egyaránt. Ekkor már ellenállhatatlanul vonzotta a Kelet, és alkotói-magánéleti-szexuális útkeresése a függetlenségi mozgalmaktól forrongó Indiában folytatódott. Sikeres és excentrikus művészként állandó vendége volt a társasági eseményeknek, viszonyt folytatott Dzsaváharlál Nehruval, a független India első kormányfőjével, és többször is találkozott Mahátma Gandhival, aki nagy hatást gyakorolt világképére. Szülei tiltakozása ellenére férjhez ment nincstelen magyar unokatestvéréhez, Egan Viktor orvoshoz. A magánéleti nehézségek ellenére Amrita művészként a csúcs közelében járt, amikor huszonnyolc évesen életét vesztette.