Sándor Bródy

„Ő volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (…) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (…) Csupa tűz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petőfi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!” (Kosztolányi Dezső)

Kalandos,érdekes történetével bizonyítja be Bródy, hogy nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is tud irni. Érdekfeszítő mese keretében beszéli el a két ártatlanul kicsapott diák élményeit, akik Egerből Szatmárba vándorolván annyi viszontagságon mennek keresztül, hogy valóságos két magyar Robinzon lesz belőlük.

Romantika ?és realitás, művészmorál és polgári sikervágy ellentmondásai feszülnek egymásnak a magyar századvég klasszikus karrier-regényében. Szereplői a stendhal-i, balzac-i hősök reményeivel és illúzióival lépnek színre – de energiájukkal már a kezdet kezdetén sem rendelkeznek: elképzeléseik álmatagabbak, kiábrándulásuk útja is kevésbé drámai. A regény kezdetén hárman ábrándoznak a jövőről, hírt, elismerést, nagy műveket, tudományos eredményeket, országos reformokat ígérnek maguknak. Hármójuk közül ketten érnek célba: Bem Gyula híres festő lesz, Robin Sándor nagyhatalmú politikus. Bem Gyulának későn jön a siker: halálos betegen érkezik a boldogság kapujába, nagy álmait, a ragyogónál ragyogóbb fehérrel borított vásznakat már nem tudja megfesteni. Robin Sándornak viszont túlságosan hamar hull az ölébe a hatalom: nem küzdött érte, jószerével nem is tudja, milyen sötét erők játszotak a kezére. Ártatlanságáért keservesen lakol; szerelmét, büszkeségét, életkedvét veszti el, hogy tisztességét úgy-ahogy megmenthesse. Védő és rontó géniuszként két nő áll a férfiak oldalán. A szelíd, jólelkű Piroska, lemondó szerelmével mindkettőjüket boldoggá teszi; a mindent tudó, mindent merő Hanna, húsevő szenvedélyével a magasba ragadja és a kétségbeesésbe löki Sándort. A regény végül mégis „jól” végződik. Sándor visszatalál Piroskához, hiteitől, álmaitól megfosztottan de tovább csiszolja az életét, fél-szívvel és fél-tisztességgel, ahogy lehet. Sorsának szomorú kontrasztja a kis Hirsyé. Az egykori barátok közül, a harmadik semmire sem vitte, s így, filiszteri naivitássá nyomorodva, benne megmaradhatott az ifjúság tovatűnt lelkesedése.

?Rembrandt látása munka közben hideg volt. Másképpen nem is lehet. A meglátásban kell lennie annak a benso forróságnak, amely nélkül nincs muvészi alkotás. És ennek a meleg mámor-emléknek úgy kell elkönyvelve lenni a lélekben, hogy arról minden pillanatban azsúr legyen. De nézni, amit csinálunk, nem lehet másképp, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel. Még egy jóravaló dal sem születhetik másképpen és az ihlet percnyi orülete színészeknek termett. Meséljék maguknak, akiknek muvészetét a múló és részeg perc öleli magába.? (részlet a könyvbol)

?O volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (?) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (?) Csupa tuz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petofi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!? (Kosztolányi Dezso)?Egyenest nekivágott a nagy háznak, rátette kezét a csukott ajtó kilincsére s állva maradt. S ahogy fölvetette szemeit a palotára, még jobban megfélemedett, keze lecsúszott a kilincsrol, s lehajtott fovel, lassan ballagott föl s alá. Egyszer-egyszer még megállt, s úgy vizsgálta az egy­tol egyig kivilágított, szinte ünnepélyes ablakokat. S ez a fény, ez az ünnepélyesség, az ablak­nál idonként megjeleno árnyak ? egy pillanatra azt hitte, ot nézik ? még jobban megfélem­lítet­ték, még jobban elnyomták egész valóját.?

"Nem, mostanság nem távozom, inkább nagyon is élvezem az életet, mintha már kiszenvedtem és megint megszülettem volna. Hanem merőben újak lettek a szempontjaim, azelõtt: imádtam a házi tűzhelyt, a meleg és kedves családi fészket, most meg ezt a hotelbeli ideiglenességet szeretem. És úgy tetszik nekem, mintha ez volna az igazabb és mindenek fölött bölcsebb, amelyben az ember nem úgy rendezkedik be, hogy mindörökre, hanem úgy, hogy máról holnapra. Ez, ez a reális: a legszükségesebb bútorok, amelyeken nincs semmi egyéni, most nekem szolgálnak, én elmegyek, jön egy másik. Egy ideiglenes, idegen úr. Fizetünk, pakolunk, alászolgája. Nők, ne szidjatok, de ne is sirassatok engem. Eléggé jól élek én ebben a siralomházban." (részlet a kötet címadó novellájából)

A női szépség igaz, a férfi szépség mindenféle tréninggel előállított. Ugyanígy áll a dolog a mozdulatokkal is. A férfi szép mozdulata mindenképpen és egyformán – az erő. A nőé, az egyszerűen és egyedül a szép.

A csillapíthatatlan, soha nem múló, tragikus szerelem örökzöld témája bontakozik ki Bródy Sándor kisregényeiben. A szerelemben való és szerelmek közti orlodés - mely korántsem volt ismeretlen Bródy magánéletében sem - határozza meg fohosét, a no és férfi közt dúló szenvedélyes háborúság, mely egyszerre teremti meg az önfeledt boldogság, s a határtalan szenvedés gyorsan múló, de sokáig visszhangzó pillanatait. A Hófehérke fohose útra kel, hogy megtalálja a nagy "O"-t, álmainak noi ideálját, de vajon a boldogságot is megtalálja-e vele? "Félek a fekete lányoktól. Nagyon is szépek, nagyon is kívánatosak. A szemük csupa sötét fényesség, csupa titok. Csakhogy amíg lányok, maguk sem tudják az önmaguk titkát. Csak sejtik, majd ha asszonyok lesznek, akkor nyilatkozik meg az elottük teljes valóságában. Némelyik úgy várja ezt. Vágynak, sietnek férjhez menni, hogy mindent megtudjanak, hogy élvezzék ezt a gyönyöru életet. Át akarják ölelni egészen, úgy, mint egy férfi, minden kell nekik, csak az anyaság nem! Á, az förtelmes, kínos, utálatos, pedig titokzatos, mindent tönkretesz, a termetet, az arcszínt, a férfiak illúzióját, és megbarnítja a fekete hajat?"

A csillapíthatatlan, soha nem múló, tragikus szerelem örökzöld témája bontakozik kis Bródy Sándor kisregényeiben. A szerelemben való és szerelmek közti orlodés - mely korántsem volt ismeretlen Bródy magánéletében sem - határozza meg fohosét, a no és férfi közt dúló szenvedélyes háborúság, mely egyszerre teremti meg az önfeledt boldogság, s a határtalan szenvedés gyorsan múló, de sokáig visszhangzó pillanatait.

Kötetünk először gyűjti egybe magyar írók cigányságról szóló novelláit. A történetek többnyire vidámak és gyászosak, szellemesek és izgalmasak, de leginkább igazak és emberiek, megjelenítik az évszázadok óta velünk élő cigányság karakterét, megelevenítik változatos életformáit, megfogalmazzák a magyar ember hozzájuk fűződő viszonyát. A szerzők között találjuk: Ady Endrét, Bíró Lajost, Bródy Sándort, Csáth Gézát, Füst Milánt, Gárdonyi Gézát, Heltai Jenőt, Hunyady Sándort, Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Mándy Ivánt, Móricz Zsigmondot, Szini Gyulát, Szomory Dezsőt, Tamási Áront.

A kötetben többek között Ady Endre, Bíró Lajos, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Hevesi András, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Örkény István, Pap Károly, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő gyönyörű novellái, olykor tanulságos és megható, máskor elgondolkodtató történetei olvashatók egy olyan világról, amelyben élünk.

A lexikonban a huszadik század nagy magyar íróinak novellái olvashatóak a szerelemről. A szenvedélyes, olthatatlan fiatalkori és a megnyugodott bölcs öregkori szerelemről is részletes képet kap az olvasó a szomorú és vidám történeteken keresztül. A szerzők között találjuk többek között Ady Endrét, Bíró Lajost, Bródy Sándort, Csáth Gézát, Hunyady Sándort, Juhász Gyulát, Kosztolányi Dezsőt, Nagy Endrét, Szomory Dezsőt, Szép Ernőt, Thury Zoltánt.

Ez a kötet először gyűjti egybe klasszikus magyar írók Velencében játszódó, illetve Velencéről szóló novelláit, történeteit, feljegyzéseit. A kötetben Bródy Sándor, Hunyady Sándor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Lovik Károly, Márai Sándor, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Cs. Szabó László, Szép Ernő, Szini Gyula művei olvashatók.

Egy alföldi faluba megérkezik Budapestről a fiatal tanítónő.Az érkezőt, Flórát, rögtön megrohanják a falubeli pozícionált urak.

BRÓDY SÁNDOR Kaál Samu Erzsébet dajka GOZSDU ELEK Ultima ratio Nemes rozsda Oszi eso Mea culpa PETELEI ISTVÁN A nagyapó Mayer, a zsidó suszter Parasztszégyen