Gyorgy Dalos

A magyar közönség most kezdi megismerni igazán az efféle kifejezéseket, illetve rövidítéseket: titkos megbízott - TMB; titkos munkatárs - TMT; ügynökjelölt - üj. A szépirodalom még adós az "ügynöktéma" regényes feldolgozásával. A Balaton-brigád az első fecskék közé tartozik. Főhőse, Josef Klempner a kelet-német titkosszolgálat, a Stasi belső munkatársa, s mint ilyen, nem habozik - vagy csak enyhén - szétzilálni magánéletét. Dalos György szűklátókörűnek, vakhitében gyávának és romlottnak, sután botladozónak, végül kicsit megkeseredettnek mutatja be hősét, akinek talán egy valódi pozitívuma van, hogy szembe mer nézni múltjával. Azzal a múlttal, amely - mára napnál világosabban kiderül - egyszerre ijesztő, drámai és komikus.

1989. november 28-án a teljes kommunista vezetőség leköszön Prágában, és az éljenző tömeg transzparenst függeszt ki a prágai tévétoronyra a következő felirattal: "Lengyelország - 10 év, Magyarország - 10 hónap, Kelet-Németország - 10 hét, Csehszlovákia - 10 nap." Hamarosan hozzáfűzik majd még Bukarestben: "Románia - 10 óra." Ennyi idő alatt omlott le a vasfüggöny és oszlott fel a kelet-európai szocialista tábor. A végnapok nélkülöztek minden látványosságot. Mihail Gorbacsov 1991 decemberében tartott beszéde megpecsételte a Szovjetunió felbomlását és véget vetett a Kommunista Párt uralmának. A szocializmusra nem kívülről mértek végső csapást, hanem belülről bomlott föl. Nem megsemmisítették, hanem önnön súlya alatt összeroppant. Legyőzéséhez nem volt szükség nagy hadseregekre, a NATO-csapatok bevonulására vagy amerikai rakéták bevetésére, csak azoknak az embereknek az akaratára és elszántságára, akiket a szocializmusnak kellett volna boldoggá tennie.

A Romanov-dinasztiát, több mint háromszáz éves uralmának fontos szereplőit, valamint a korszak végét rengeteg mű ábrázolja klasszikus történelmi munkáktól kezdve olcsó ponyvakönyvekig. A mozgókép feltalálása óta számos néma- és hangosfilm is született e témáról, s ezek minőségi spektruma is a legmagasabb színvonaltól a giccsig terjed. Különösen az uralkodóház utolsó képviselőinek, mindenekelőtt II. Miklós cárnak és feleségének, Alekszandra hessen-darmstadti nagyhercegnőnek, valamint gyermekeiknek a sorsa foglalkoztatja mindmáig a szerzők irodalmi és művészi fantáziáját. Nem csupán a szűkebb család és a mellettük hűségesen kitartó szolgák egy részének bestiális meggyilkolásáról van szó. Az uralkodóház hatvanöt tagjából végül is tizennyolcat öltek meg különböző helyszíneken és negyvenhatot kényszerítettek száműzetésbe a bolsevikok. Ami a cári párral és gyermekeikkel 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka Jekatyerinburgban történt, máig foglalkoztatja az orosz történelmi emlékezetet. A szovjet publicisztika úgy próbálta igazolni a gaztettet, hogy a cárt a "Véreskezű Miklósként", minden rossz forrásaként diabolizálta, másfelől elhallgatta, illetőleg tabusította a mészárlás fontos mellékkörülményeit. Oroszország utolsó, "Isten kegyelméből" uralkodó cárjának pályafutását főleg nyugati szerzők próbálták kiegyensúlyozottan elemezni.

A magyar közönség most kezdi megismerni igazán az efféle kifejezéseket, illetve rövidítéseket: titkos megbízott - TMB; titkos munkatárs - TMT; ügynökjelölt - üj. A szépirodalom még adós az "ügynöktéma" regényes feldolgozásával. A Balaton-brigád az első fecskék közé tartozik. Főhőse, Josef Klempner a kelet-német titkosszolgálat, a Stasi belső munkatársa, s mint ilyen, nem habozik - vagy csak enyhén - szétzilálni magánéletét. Dalos György szűklátókörűnek, vakhitében gyávának és romlottnak, sután botladozónak, végül kicsit megkeseredettnek mutatja be hősét, akinek talán egy valódi pozitívuma van, hogy szembe mer nézni múltjával. Azzal a múlttal, amely - mára napnál világosabban kiderül - egyszerre ijesztő, drámai és komikus.