Bret Ellis

Ellis végérvényes poéngyilkos: vámpírok, drogosok, szexfüggők, az elvont eszményekből minden módon kiábrándult egyének kavarognak és vegetálnak ezeken a lapokon. Kevés plasztikusabb novellasorozat létezik ennél az épp húsz éve született, cinikus és illúziótlan panoptikumnál. ... Folytatás ›› A regényeivel orkánerejű vihart arató Bret Easton Ellis egyetlen novelláskötete nemcsak a műfaj sajátosságaiból adódóan kínál más élményt, mint az Amerikai psycho vagy éppen a Királyi hálószobák. A történetekben ábrázolt sivár napok, motiválatlan szereplők persze erős rokonságban állnak a szerző többi szövegének valóságával - leginkább éppen a Nullánál is kevesebb-ével -, ám Az informátorok helyszíne egy alternatív univerzum. Megbízhatóan sekélyes, durva és egyes szám első személyű: egy kaleidoszkópszerűen változó Kaliforniában találod magad, ahol a képzelet egyenrangú a hús-vér realitással. Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Az informátorok (Könyv) szerzője Bret Easton Ellis.

Mára egyértelműen kiderült, Bret Easton Ellis thrillere megelőzte a korát. A terror és a paranoid bizalmatlanság itt olvasható kettős története savként marja szét a hollywoodi celeb- és modellvilág csillogását. A központi figurák az 1990-es évek igazi bennfentesei: a színfalak mögött mozognak, azokban a terekben, amelyeket a földi halandók csak a médiából és szuperprodukciókból ismerhetnek: műsort forgat róluk a Music TV, amely ekkoriban, a webkettes robbanás előtt élte fénykorát, túl sokat keresnek, ezért a fölösleges pénzből éjszakai klubokat nyitnak, a legmenőbb márkákat népszerűsítik. Minden este olyan partikba mennek, ahol több bekezdésbe telik felsorolni a jelen lévő hírességeket. De a jólét és a mámor olyasmit takar, amiről az elbeszélőnek fogalma sincs. A forgatások egymásba érnek, és végtelen tükörtermeket nyitnak meg. Mi a valóság? Melyik a saját magánéletem, és meddig tart a szerep, amit el kell játszanom? Mit keresnek a fiókomban ezek a hamis útlevelek, és miért tartunk itthon ipari mennyiségű vadonatúj fegyvert? A szereplők - és az olvasó - foga vacogni kezd, hiszen nem kapnak választ ezekre a kérdésekre, és azt sem tudhatják, egyáltalán mikor és kinek lenne biztonságos feltenni őket. Veszélyes mélység nyílik meg, és ők csak tévelyegnek a peremén, tudatlanul. Az illúzió szó jelentése egészen megfoghatatlanná válik. Ellis idegborzoló klasszikusa tudtán kívül a harmadik évezred kerítéseit, válságait és globális otthontalanságát idézi meg. A hidegrázás folytonossá válik, és fogalmunk sincs róla, honnan sújt le a következő fenyegetés.

Patrick Bateman, az Amerikai psycho gazdag, fiatal és jóképű főszereplője a Wall Street-i yuppie-k gondtalan aranyéletét éli a 80-as évek végének Manhattanjében. Mindennapjainak elmaradhatatlan kellékei az elegáns ruhák és márkás luxuscikkek, a méregdrága éttermek és egzotikus ételköltemények - ám e ragyogó felszín mögött perverz vágyak és pusztító ösztönök rejlenek. Bateman valójában ugyanis pszichopata sorozatgyilkos, aki a személyisége helyén tátongó hiányt újabb és újabb orgiákkal, valamint egyre rafináltabb kínzásokkal és mészárlásokkal igyekszik kitölteni. Ám a kényszeres testi-lelki szadizmusból nem látszik kiút, Bateman egymás után hág át minden elképzelhető erkölcsi határt, még akkor is, amikor egy magánnyomozó felbukkanásával már a lebukás veszélye fenyegeti... Bret Easton Ellis mindössze huszonhat éves volt, amikor megírta minden idők egyik legradikálisabb amerikai nagyregényét, melyet már a kezdetektől fogva szélsőséges reakciók kísértek. Eredeti kiadója a már kifizetett jelentős előlegek ellenére is inkább visszakozott az Amerikai psycho publikálásától, a regény 1991-es megjelenését követően pedig egyes kritikusai nyilvánosan követelték a regény betiltását, a szerző több halálos fenyegetést is kapott. Mindazonáltal az Amerikai psycho sokkalta több egyszerű "botránykönyvnél". Mesterien felépített, komplex és önironikus szöveggel van ugyanis dolgunk, mely egy egyszerre zsigerien felkavaró, sötét humorú és elgondolkodtató horrortörténetként viszi színre a társadalmi kiüresedés drámáját. Az Amerikai psycho harminc év után is változatlanul aktuális szembesítés egy perverzióval és őrülettel teli világgal, amely már nem kedvez az ártatlanoknak.

„Ez a közösségi média zsákutcája: miután kialakítottad a saját buborékodat, miután letiltottad és kikövetted azokat az embereket, akiknek a véleményét és világnézetét elítéled, akkor egyfajta beteges nárcizmus kezdi el torzítani ezt a takaros kirakatot." Kilenc évvel legutóbbi regényét követően a magyar olvasóközönség számára eddig prózaíróként – és mindenekelőtt a megosztó remekmű, az Amerikai psycho szerzőjeként – ismert Bret Easton Ellis egy esszékötettel jelentkezett, szokás szerint zajos sajtóvisszhangot keltve. A Fehér nyolc vállaltan provokatív, önéletrajzi anekdotákkal teli értekezésen keresztül térképezi fel a mai Amerika társadalmát és politikai-kulturális életét átható (de lényegében a nyugati civilizáció egészére is érvényes) szélsőséges tendenciákat, például a szólásszabadságot és a művészi alkotást korlátozó politikai korrektség uralmát. Mihez kezdene napjaink digitális (negatív) utópiájában, a közösségi média nárcisztikus buborékvilágában az Amerikai psycho antihőse, Patrick Bateman? Esztétikai vagy ideológiai megfontolások vezettek az Oscar-díjjal kitüntetett Holdfény hatalmas sikeréhez? Miben rejlik Charlie Sheen és Kanye West megbotránkoztató imidzsének ereje? Hogyan vezetett az amerikai baloldal önjelölt erkölcsi felsőbbrendűsége Donald Trump megválasztásához? Miből ered a milleniál generáció ellenvéleményeket elfogadni képtelen túlérzékenysége? És ami a legfontosabb: miképp maradhatunk „negatívak", kritikusak és tökéletlenek egy olyan korban, amely kollektív pozitivitást követelve az érzelmek elfojtására és az egyén elhallgattatására törekszik? A Fehér ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kereső, vitára és továbbgondolásra inspiráló szövegek gyűjteménye. Szórakoztató vagy kegyetlen? Helytálló vagy felháborító? Akárhogy is vélekedjünk Bret Easton markáns véleményáradatáról, egy dolog biztosnak látszik – illúziómentes és fájóan aktuális társadalomkritikája mellett nem mehetünk el szó nélkül.

"Nem akarom, hogy izgasson bármi is. Ha izgatnak a dolgok, akkor csak rosszabb lesz, akkor csak még valami miatt kell aggódnom. Nem annyira fájdalmas, ha nem izgat semmi." Bret Easton Ellis, a kortárs amerikai próza egyik legjelentősebb szerzője mindössze huszonegy éves volt, amikor 1985-ben megjelent első könyve, a Nullánál is kevesebb. A regény szinte azonnal kultikussá vált, 1987-ben filmet is forgattak belőle. Szereplői dúsgazdag Los Angeles-i családok gyerekei, akik gond- és céltalanul tengődnek hedonizmus és nihilizmus határvidékén - unatkozó fiatalok, akiknek mindennapjai a semmitmondó fecsegés, az egymást érő bulik, a drogok és az érzelmek nélküli szex jegyében telnek. A Nullánál is kevesebb megrázó, változatlanul aktuális bemutatása az érzelmi kiüresedés kollektív drámájának - és már felsejlenek benne mindazon (ön)pusztító indulatok, melyeket a szerző későbbi brutális remekművében, az Amerikai psychóban enged majd igazán szabadjára.

Los Angeles, 1981 ősze. A tizenhét éves Bret az elit Buckley Gimnázium végzős tanulója, aki többnyire egyedül él Európát járó szülei luxusházában a Mulholland Drive-on, Mercedes kabrióval jár, gyönyörű barátnője van (illetve titkon néhány fiú diáktárs-szeretője), lelkes fogyasztója nemcsak a különféle tudatmódosítóknak, de a mozifilmeknek és az aktuális pophimnuszoknak is - és legfőbb vágya, hogy a középiskolát befejezve maga mögött hagyja ezt a konstans színleléssel járó kényelmes látszatéletet, és valóra váltsa regényírói ambícióit. Ám a gördülékenynek remélt átmenetet kamasz- és felnőttkor között egy új osztálytárs, a vonzó és rejtélyes Robert Mallory érkezése zavarja meg. Ráadásul a homályos múltú fiú nyomában feltűnik a színen egy holdkóros hippiszekta, a Másvilág Lovasai is, valamint a Pákász néven elhíresült sorozatgyilkos, aki fiatal lányokat rabol el, hogy groteszk "módosítások" segítségével "újraalkossa" áldozatait. Egyre sokasodnak a vészterhes előjelek, ahogy a téboly mind közelebb férkőzik a Buckley diákjainak gondtalan buborékvilágához - és miután a tragédia bekövetkezik, Breten egyre jobban elhatalmasodik a gyanú, hogy van valami kapcsolat Robert és a Pákász között. Bret Easton Ellis régóta várt új regénye mintha a szerzői életmű két legnépszerűbb, joggal kultikus darabját idézné meg: a Nullánál is kevesebb fásult hedonizmusa és baljós apátiája találkozik itt az Amerikai psycho gyilkos szerepjátékával és teátrális erőszakkitöréseivel. A szilánkok az ártatlanság elvesztésének kegyetlen krónikája, magával ragadó történet a '80-as évek amerikai (láz)álmáról, nosztalgiáról és traumáról, vágyról és megszállottságról, gyanakvásról és paranoiáról - szövevényes, fordulatokban gazdag kalandozás önéletrajz és fikció határvidékén, melyet akár a szerző "sötét írói énjének" prózai eredettörténeteként is olvashatunk.

A sensational new novel from the bestselling author of Less Than Zero and American Psycho that tracks a group of privileged Los Angeles high school friends as a serial killer strikes across the city. His first novel in 13 years, The Shards is Bret Easton Ellis at his inimitable best. LA, 1981. Buckley College in heat. 17-year-old Bret is a senior at the exclusive Buckley prep school when a new student arrives with a mysterious past. Robert Mallory is bright, handsome, charismatic, and shielding a secret from Bret and his friends, even as he becomes a part of their tightly knit circle. Bret’s obsession with Mallory is equalled only by his increasingly unsettling preoccupation with The Trawler, a serial killer on the loose who seems to be drawing ever closer to Bret and his friends, taunting them with grotesque threats and horrific, sharply local acts of violence. Can he trust his friends or his own mind to make sense of the danger they appear to be in? Thwarted by the world and by his own innate desires, buffeted by unhealthy fixations, Bret spirals into paranoia and isolation as the relationship between The Trawler and Robert Mallory hurtles inexorably toward a collision. Gripping, sly, suspenseful, deeply haunting and often darkly funny, The Shards is a mesmerizing fusing of fact and fiction that brilliantly explores the emotional fabric of Bret’s life at 17 sex and jealousy, obsession and murderous rage.

A vonzás szabályai 1985-ben, egy New Hampshire-i bölcsészkaron játszódik, ahol maga az oktatás leginkább csak zavaró, de végső soron elhanyagolható velejárója a zabolátlan kollégiumi mindennapoknak: a Kokszos Keddek, Szittyós Szerdák és Dögös-Dugós bulik véget nem érő sorozatának. Ebben a miliőben bonyolódnak rövidebb-hosszabb viszonyokba egymással (és még sokakkal) a történet főszereplői: az Európát járó barátja után sóvárgó Lauren, valamint a nyíltan biszexuális Sean és Paul. És miközben hármójuk kapcsolata a vonzalmak kiszámíthatatlan dinamikája szerint hol felbomlik, hol újjáéled, nagy ritkán feltámad bennük valami homályos vágy, amit megfogalmazni és megélni ugyan többnyire képtelenek, de ami mégis túlmutat az élvezetek kényszeres, egyre fásultabb hajszolásán... A vonzás szabályai 1987-ben, alig két évvel azután látott napvilágot, hogy szerzője egy csapásra nemzedékének kultikus írójává avanzsált Nullánál is kevesebb című művével. Páratlan debütálásához hasonlóan Bret Easton Ellis második regénye is megrázó prózai látlelet egy generáció identitásválságáról és nihilbe hajló idilljéről. Ez a szikár, szenvtelen, sötét humorral színezett stílus már előrevetíti a szerző könyörtelen magnum opusát, az Amerikai psychót, amelynek főszereplője, Patrick Bateman egy rövid epizód erejéig itt is színre lép. A regényből 2002-ben sikeres filmfeldolgozás készült Roger Avary, a Ponyvaregény Oscar-díjas társ-forgatókönyvírójának rendezésében.