György Faludy

"A nyolcvanegyes évszám alatti, egynek számító öt kis verset 1981-ben, a könyv utolsó előtti versét 2001-ben, az utolsót pedig 2002 májusában szereztem. A többi ötvenkét költeményt 2002 júliusának közepe és szeptemberének legeleje, vagyis mintegy ugyanannyi nap alatt írtam. A gyorsaságon magam is elcsodálkoztam, de hát versek jelentőségét nem megírásuk idejének kurtasága vagy hossza teszi. A cím előbb volt meg, mint a kis könyvecske és amikor írtam, igyekeztem a címhez ragaszkodni. Kétlem, hogy létezik olyasmi mint ihlet, ám, ha mégis lenne, úgy a cím adta az ihletet. Az évszámokat illetően szerencsésnek tartom, hogy 1910-ben születtem..."

A "Pokolbéli víg napjaim", mely először angol nyelven jelent meg, nemzetközi elismerést hozott Faludy György számára. A "Magyar Gulágként" emlegetett könyv a második világháború és az '56-os forradalom közötti sötét korszak legmegrendítőbb irodalmi dokumentuma. Ám nem kevésbé megrázó a folytatás, a "Pokolbeli napjaim után" sem, mely a forradalomról, a menekülésről és a hontalanság első éveiről mesél. A harmadik kötet, "A Pokol tornácán" Angliába, Máltára, Kanadába, az Egyesült Államokba, Marokkóba, Horvátországba, Erdélybe, s végül Magyarországra röpíti az olvasót. Faludy a tőle megszokott személyességgel nyújt bepillantást egy negyed évszázad eseményeibe, kalandjaiba, derűs és borús pillanataiba.

A kötet 1956 félévszázados évfordulójának állít emléket, a benne közölt írások Faludy György közéleti témájú publikációinak és gyakran nyersen őszinte lírájának ötvözete. A gyűjteményt a szerző második feleségének, Faludy Zsuzsának az írásai teszik teljessé. Ez a kötet az utolsó, melyet a történelem viharai közepette humanista elveihez mindvégig rendületlenül hű költő-író-műfordító még életében állított össze.

A "Faludy tárlata" sorozat díszdobozban Perzsa költészet Latin költészet Középkori költészet Barokk költészet Petronius: Satyricon A "Faludy tárlata" sorozat díszdobozban Perzsa költészet Latin költészet Középkori költészet Barokk költészet Petronius: Satyricon

Heinrich Heine művei Faludy György fordításában.

Faludy a maga megszállottságával feltár megint valami újat. Prózája mondanivalója és szerkesztése is egyedülálló. Egyszerre repít hatalmas elméje a magasba, majd hirtelen zuhanunk vele let#nt korok elméinek gondolataiba, alámerülve és kijózanodva vagy mámorba esve a párás levelek illatától. Faludy miatt ilyen a kép, i teszi utazássá, most is ott van, de nem egészen. Elvisz egy erdibe magas hegyek közé, melyeknek neve sincsen még.

"Olvasóim nélkül nem írtam volna meg e könyv felét sem; nékik köszönöm, hogy soha magányosnak nem éreztem magam, és, akárhogy is fújtak e korszak jeges szelei, nem kellett fáznom és borzonganom" - írta Faludy György versei első gyűjteményes kiadásának utószavában. E töretlen népszerűséget elsősorban színes egyéniségének, intellektuális érzékenységének és kiapadhatatlan, sok szenvedésen érlelődött humanizmusának köszönhette. Verseiben - melyeket diákkorától kezdve egészen haláláig írt - megtalálható mindennek a lenyomata: a széles körű műveltség és világlátottság, a szépség iránti vonzódás. De ugyanígy a különböző szerepekkel való játék, a fordítás és átköltés közti határvonal elmosódása is, melyek már fiatalon megalapozták hírnevét, és amelyek ma, tíz évvel a halála után még aktuálisabbá teszik költészetét. Utoljára 2001-ben, még a költő életében jelentek meg Faludy György összegyűjtött versei. Ebből a gyűjteményből értelemszerűen kimaradtak az egy évvel később, 2002-ben megjelent Viharos évszázad kötet darabjai és mindazok, melyek halála után az Elfeledett versek című kötetben láttak napvilágot: kéziratban fennmaradt késői versek, ifjúkori zsengék és egyéb, korábbi kötetekből különböző okokból kihagyott költemények. Mostani kiadásunk mindezeket egybegyűjtve tartalmazza, kiegészítve néhány olyan, az utóbbi években fölbukkant szöveggel, melyek az Elfeledett versekben sem szerepeltek. Szándékunk szerint tehát e kötet - párdarabjával, a Versek 1926-1956 gyűjteménnyel együtt - tartalmazza az összes ma hozzáférhető és a költő által sajátjaként felvállalt Faludy-verset. "Emberként is, költőként is figyelemre méltó jelenség volt. Életműve tárgyalandó az irodalomtörténetben. Azt pedig az utókor fogja eldönteni: hová helyezze költészetét a magyar irodalmi kánon mércéjén" - írta róla Sárközi Mátyás 2011-ben. Reméljük, a mostani kiadás hozzájárul ahhoz, hogy Faludy György elfoglalja az irodalmi kánonban őt megillető helyét. Faludy György (1910-2006). Pomogáts Béla találóan a modern magyar költészet Odüsszeuszának nevezte Faludyt, aki Budapesten született, budapesti és más európai egyetemen tanult, majd 1938-ban Párizsba ment, s onnan Algérián keresztül az Egyesült Államokba emigrált. A II. világháború után tért vissza Magyarországra, 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, három évet töltött a recski kényszermunkatáborban. Az '56-os forradalom után Bécsen és Párizson át Londonba vezetett az útja. A hatvanas években élt Firenzében és Máltán, majd 1967-ben Kanadában, Torontóban telepedett le. A rendszerváltáskor költözött ismét Magyarországra, 2006-ban bekövetkezett haláláig itt élt.