Béla Fehér

"A szombat kényes hölgyike, a vasárnap napbarnított férfi. A szombat nem engedi, hogy bárki benyúljon a szoknyája alá, a vasárnap cinikus baritonja melankóliát olt a szívekbe. A szombat sunyi kis pihenő, vagyis csapda: messze még a hétfő. A vasárnap: könyöklés az ablakban, üres órák peregnek, és az ember alkarjába vöröslő árkot présel a párkány. A vasárnap az idő múlása." Részlet

"Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot. Szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a "Kossuthkifli" egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, 19. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény. A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosemvolt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt? A "Kossuthkifli" végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsósorban) a 19. századi gasztronómiai tárháza, ízes hasregény." (Cserna-Szabó András)

Mindannyian Mikszáth hasából bújtunk elő, vallják a könyv szerzői. Aki ismeri Cserna-Szabó András és Fehér Béla eddigi munkásságát, nem igazán lepődik meg azon, hogy most közös erővel, emberesen belecsaptak a lecsóba, hiszen mindketten tiszteletbeli nagykövetek Kulináriában. Boszorkánykonyhájuk jótékony, zsírpárás félhomályában ugyanis kifőzték a gasztrokrimi sikkes és fantasztikus receptjét. Így szól: végy két gourmand írót, az egyik nyomozzon régi receptek, elfeledett ízek, konyhák és történetek után, a másik legyen hamvasi ihletettségű gasztrozófus, de a legfontosabb: mindkettő szeressen enni, és még inkább beszélni, írni az evésről! Ha meglelted őket valamelyik füstös, békebeli kiskocsmában, keverd össze őket, és várj, amíg az ízek összeérnek. És milyen élményben lesz részed végül, kedves Vendég? Megismered a magyar konyhaművészet történetét a kezdetektől napjainkig, az összes igaz és városi legendát, nagyevő színészek, írók és írófeleségek anekdotáit, mindezt olyan könnyed stílusban előadva, csuklóból, ahogyan csak a nagymamák képesek a legbonyolultabb ételcsodákat elkészíteni. Egy biztos: olvasás közben többször is kirámolod majd a hűtőt, a kamrát, kifosztod a sarki közértet, a piaci kofát, az éjjel-nappalit, mert a recepteket garantáltan ki fogod próbálni. Fogyókúrázóknak ellenjavallt!

Neve: Ecsedi Gyula. Státusza: hazatelepült disszidens. Foglalkozása: vakondűző. Lakókocsijával járja az országot, rendelésre kifüstöli a gyep alól a mindent felásó kártevőket. Ötvenedik születésnapjához közeledve szeretne végre révbe érni. Apja szocialista világa és a rendszerváltás utáni Magyarország közé szorulva keresi a megoldást, s emlékszik vissza addigi életére: furcsa kuncsaftok, gazdag és ágrólszakadt magyarok, III/3-as apák, disszidálás, a fényes Párizs, mosóporszagú berber nők, leszbikus feleség, maffiózók és albínó vakondok képei járnak körtáncot. Fehér Béla formabontó szerkezetű regénye múlt és jelen közt ugrálva villantja fel azokat a pontokat, melyeket összekötve kirajzolódik Ecsedi Gyula kalandos élete, és küzdelme, hogy végre megtalálja honját a hazában.

"Sajkodi magányomban határoztam el, hogy saját szórakoztatásomra írok egy regényt. Saját szórakoztatásnak azt nevezem, amikor írás közben az ember nem a képzeletbeli olvasót látja, nem érdeklik az elvárások, és eszébe sem jutnak azok, akik elzümmögik , mi a jó és mi a rossz. Írni például nagyon jó. Csak úgy írni pedig a világon a legjobb, éppen olyan, mint a céltalan csavargás. Vagyis kaland. A kaland pedig maga a szabadság. Szabadok a hősök, és szabad a szerző is. Az én szabadságom végeredménye a Fültől fülig című fürdőregény. Egy ideig játszottam a gondolattal, hogy megírom a folytatását, de hősöm, Skrabek, a babonás bérgyilkos lebeszélt róla. Nem akarta, hogy a regényben kitörjön az első világháború. Rázta az orrom előtt a borotváját, és arról győzködött, hogy békeidőben nyugodtabban tud dolgozni. Az volt a munkája, hogy elvágja az ügyfelei nyakát. Megállítottam neki az időt." (A Szerző)

Ajánlom ezt a könyvet a drága Boldizsárnak, akinek most ezt mondom: ha majd itt lesz az ideje, el kell indulnod valamerre. Akkor te ezt fogod kérdezni: jól van, te nagyokos, de merre? Mire én majd ezt válaszolom: tudom is én, hátra arc, aztán előre! Ennél jobb tanácsot akkor sem tudok adni, ha kenguruvá változom.

Fehér Béla író és Gálffy Zsuzsanna történész-levéltáros közös könyve alapmű. Sok legenda született már a magyar gasztronómiatörténetet zivataros évszázadaiból - félreértelmezésekkel, olykor fércművekkel és kalózkiadványokkal. "Bosszantó a magyar gasztrotörténetet fojtogató sok-sok legenda és dajkamese, miközben konyhánk valós története fehér foltok sorozata. Még a hungarikumokat is rosszul ismerjük" - summázza a helyzetet Fehér Béla. - A Kakastaréjban úttörő munkák olvashatók: a kulináris mesterművek mellett a szakácskönyvkiadás kezdeteiről, az idegen nyelvű étlapokról, méltatlanul elfeledett szerzőkről és konyhaművészekről. A vendéglátás hullámzó színvonaláról: csúcsokról és mélypontokról. Milyen a valódi Jókaibableves? Hogyan született a "székelygulyás"? Mi a különbség a flekken és a lacipecsenye közt? Vetrece, bosporus, Kossuth-kifli? - és Gundel, Görög Rezső, Bálóné és Onozóné. Dobos C. Józseffel, a dobostorta atyjával több forrásértékű írás foglalkozik. - A Kakastaréj tévedéseket korrigál, homályos pontokat derít fel, és rávilágít a rejtett(ebb) összefüggésekre - ismeretlen receptekkel és nehezen hozzáférhető gyűjtemények képanyagával kiegészítve. (Ambrus Lajos)