Silvana Gandolfi

Gyerekek és felnőttek ezrei tűnnek el évente a világon. És tárgyak milliói vesznek el. És elvész rengeteg idő is. Hová lesznek? Az Elveszett Idő Szigetére kerülnek. Ez egy másik világ, más törvényekkel, szokásokkal, kellemességekkel, de bizony fenyegetésekkel is. Itt az idővel hanyagabbul bánnak, nem élnek olyan szoros időbeosztással, a feladatok sokaságának kényszerével, mint mi itt a Földön. Különleges világ ez, ahol e varázslatos meseregény ifjú hősei fantasztikus kalandok sorát élik át. Az olasz írónő fantáziavilágában is ugyanúgy él a kamaszszerelem, a féltékenység, a barátság, az önfeláldozás, mint a miénkben. A regényt elsősorban azoknak a fiatal olvasóknak ajánljuk, akik szeretnek izgalmas, képzelt világokban kalandozni, de szívesen térnek vissza a mi valóságos világunkba is.

Santino már hatévesen tisztában van azzal, mit jelent Szicíliában a hallgatás törvénye - miután az apját és a nagyapját megölte a maffia, tántoríthatatlanul hallgat a tettes személyéről. Amikor végül mégis vallomást tesz, a családjának mindent hátra kell hagynia, hogy új életet kezdjenek. Lucio tizenegy éves, és kísértik a múlt árnyai. A mindennapjaiba befészkelte magát a félelem - ők ültették el, azok, Szicíliából -, pedig legidősebb „fér fiként” már az ő feladata, hogy vigyázzon a családjára. Amikor az édesanyja egy nap nem érkezik haza, a fiú azt hiszi, elrabolták. Lucio a húgával együtt útnak indul… A véletlenek és az egyre élesebben kirajzolódó emlékek különös összjátéka aztán sorsdöntő fordulathoz vezet mindannyiuk történetében. Silvana Gandolfi Rám lőttek című regénye elnyerte a rangos Prix Sorcières 2012-t, a serdülő irodalom kategóriában. A díjat 1986-ban ötvenkét független francia könyvkereskedő, illetve a Francia Könyvtárosok Szövetsége alapította. Célja, hogy olyan könyveket adjanak az ifjú olvasók kezébe, amelyek érzelmeikkel formálhatják személyiségüket. A döntés indoklásából: „A regény kíméletlenül szembesít a maffia témájával, a mindenhol jelenlévő erőszakkal, azzal a Szicíliával, amely a jelen ellenére szinte eltéphetetlenül kötődik a múlt szellemével terhes tradíciókhoz. Valódi fejlődésregényt olvashatunk, amelyben az erőszak a maga leplezetlenségében, nem puszta metaforaként jelenik meg. A mű nem csak témájával, de eredeti regényszerkezetével is kiemelkedik az átlagból. Izgalmas cselekménye az első laptól az utolsóig fogva tartja olvasóját, szüntelenül ébren tartva igazságérzetét, fejlesztve ítélőképességét.”