Gábor Görgey

A kötetben az alábbi Görgey Gábor drámák olvashatók: Galopp a Vérmezőn; Mikszáth különös házasságai; Tükörjáték; Örömállam; Berta.

"Amikor jó pár évvel ezelőtt felkértek, hogy vállaljam e kulináris rovat írását, az első hökkenet után úgy döntöttem, ha saját képemre formálhatom, akkor csinálom. Az ugyanis egyáltalán nem érdekelt volna, hogy különböző vendéglőkben ehető különböző ételekről írjak csupán. Az viszont érdekelt, hogy az ételeken kívül étkezési kultúráról, terítésről, helytörténetről, a hely szelleméről, emlékekről, anekdotákról - és nem utolsósorban magamról írjak. Szubjektíven a szubjektumról, aki belép valahová, ahol történetesen eszik is. Minden ebből a szubjektumból indul, és minden ide érkezik - a többi között a bekebelezett étel is. Csupán azért mondom ezt, mert oly gyakran beszélek e rovatban magamról. De hát kiről beszéljek? Én járok-kelek a világban, velem történik mindaz, amiről beszámolok. Mindig énvelem. Ez a kiindulópont. Aztán akár hozhatják a fogásokat is." (Görgey Gábor)

"A szalon-antiszemitizmustól Auschwitzig, és tovább. Ha tanulmányt írtam volna, ez lenne a könyvem címe. De regényt írtam, a regényíró pedig történetbe és életbe ágyazva mesél. Mesél akkor is, ha a rettenetet meséli. A történelmünkkel való kíméletlen szembenézés, önfelmentő szépítések és hazugságok nélkül, nem tartozik nemzeti erényeink közé. Ez a nemzet mindig hős vagy áldozat. Leginkább mindkettő. Az egyik legnagyobb történelmi hazugság, hogy Auschwitzhoz, az iparosított népirtáshoz semmi közünk. Ez a hazugság, pocsék szoborba öntve, szégyenszemre ott áll ma a Szabadság téren. Hirdetvén, hogy mi vagyunk az áldozat, nem tehetünk semmiről, 1944. március 19-én a hitleri hadak leigázták az országot, és mindaz, ami következett, az ő bűnük. Holott az ősbűn Horthy Magyarországán keresendő: élenjárók voltunk az első világháború után a numerus clausustól a három zsidótörvényig. És tovább. Mert Auschwitz sem volt elég. Az 1990-ben ránk zuhant szabadsággal meg kellett érnünk a szabaddá vált antiszemitizmus mocskos röneszanszát is! Ez a mozzanat az, amely élettörténetét rám testáló regényhősömet döntő elhatározásra készteti: megpróbál adósságot törleszteni egy önmarcangoló, fájdalmas vallomással. Így végre bekövetkezhet a mindig oly buzgón elmulasztott szembesülés, és feltárulnak az ősbűn elfeledett, pokoli stáció" - írja új regényéről a szerző, Görgey Gábor.

Ceterum censeo. Az én generációmban, hát még a régebbieknél, gyakran használt fordulat volt ez a latin mondatkezdet. Magyarul: egyébként javaslom (vagy az a véleményem). A mondást az antik Róma szenátora, az idősebb Cato (i.e. 243 - i.e. 149) honosította meg, aki minden beszéde végén következetesen hozzáfűzte: Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam. Vagyis: Egyébként javaslom, Karthágót el kell pusztítani. Természetesen részemről csupán a "ceterum censeo" érvényes. Azaz írói életemben kitartóan mondom és mondom a magamét. Hátha igazam van. Catóval ellentétben nem lerombolni akarnám Karthágót. Sem az egykori valóságost, amelyben jártam, és megdöbbentettek maradék régi kövei, egyet haza is loptam belőlük. Sem azt a mindenkori szimbolikust, amelyben élünk. A diktatúrák városait sem lerombolni kell, hanem eltávolítani a diktátort. Ez a könyv töredék az életemből. Egy alaposan megkurtított életrajz. Egyébként javaslom (ceterum censeo): ne legyen az utolsó! Görgey Gábor