Katalin Havas

A szerző a szerelmi líra gyöngyszemeit rendezte ciklusokba ebben a kötetben, azon költőket sorakoztatva fel, akik "öregkori" szerelmes verseket írtak. A gyűjteményben szerepelnek olyan alkotók, akik túl az ötvenen megérték, hogy együtt öregedjenek meg párjukkal, vagy éppen ötvenen túl gyúltak lángra, vagy öregen, magányosan idézik fel az elmúlt szerelmeket, és azokat, akik a halálból is visszaidéznék szerelmüket, a nélkülük távozót. A válogatásba természetesen belekerültek fiatal írók művei is, előre vetítve a jövendőt, a majdani éveket, a lecsendesülést, a harmóniát.

Kötetünk célja az emlékezet mélyére hullott, onnan minduntalan előtörő, bosszantó gyönyörűséget okozó verstöredékek kiegészítése, "újraélesztése". Csokorba kötöttük sok klasszikusunk elfeledett versét és sok elfeledett költőnk "klasszikussá" vált költeményét, felkutattuk néhány szállóige forrását és összegyűjtöttünk néhány, a rádióban, televízióban hallott, meghatározó élményt okozó verset. A kötetet tehát a felejteni nem akaró, kíváncsi, fogékony, könyvtárakban kutató, kérdezősködő olvasók szerkesztették. Köszönet érte.