István Heltay

Ön, Kedves Olvasó egy olyan könyvet tart a kezében, amelynek sorait a szerzők 1984-ben jegyezték le, s a Kiadó 1985-ben jelentette meg. Még abban az évben nívódíjban részesült. Azóta eltelt néhány év és az első kiadás - a szerzők nem kis örömére -, elfogyott. A második kiadás előkészítésekor - eredendő szándékunk ellenére - be kellett látnunk, hogy csak változatlan kiadást engednek meg a körülmények. Nem tudtunk azonban elmenni néhány, mindenképpen változtatást igénylő kérdés mellett Így aztán apróbb korrekciókra mégis sor került, amelynek eredményeként mégis aktuálisnak és időszerűnek mondható ez a kiadás is. Reméljük, hogy az újbóli megjelentetésével valóságos hiányt pótolunk, és könyvünk a megcélzott olvasótábor számára hasznos olvasmánnyá válik. Hazánk tájain a mezeinyúl az egyik legközönségesebb vadászható emlős. Mint növényeket fogyasztó szervezet, fontos szerepet tölt be a különböző ökológiai rendszerekben, s mint vadászható faj, nagy érdeklődésre tarthat számot a magyar vadászok körében. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején vészharangot kongattak megmentésére. Ekkor sokan azt hitték, hogy a mezeinyúl is a fürj és a fogoly sorsára kerül, s csak elvétve találkozhatunk majd egy-egy példánnyal a természetben. Szerencsére a helyzet mégsem vált ennyire veszélyessé. A mezeinyúlról az utóbbi időben számtalan újdonságot tudtunk meg. Ez talán arra vezethető vissza, hogy a kutatók figyelme - éppen a más országokban is tapasztalt létszámcsökkenések miatt - előszeretettel terelődött erre a vadra.