Rudolf Höß

"Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát" - írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. Rudolf Höss, a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként, nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot. A háború után, lengyel fogságban írt önéletrajzi feljegyzései egyedülálló betekintést engednek a parancsokat kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe. Végigkövethetjük az életét a kora gyermekkortól az első világháborús katonalétig, az első politikai gyilkosság és többéves börtönfogságtól a dachaui koncentrációs táborban eltöltött formatív évekig. Részletesen megismerhetjük, hogy miként emelkedik először a sachsenhauseni védőőrizetes, majd az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokságáig, majd egészen a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetői posztjáig. 1944 kora nyarán újra Auschwitz élén áll, hogy levezényelje a megsemmisítő tábor legnagyobb szabású megsemmisítési projektjét, a vidéki magyar zsidók legyilkolását. Az ún. magyar akció (Ungarn-Aktion) keretében 437.000 magyarországi zsidó érkezik a táborba, akik közül 300.000-345.000 - köztük 100.000 gyerek - azonnal a gázkamrákba kerül. A magyar olvasóközönség által Robert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regénye (Mesterségem a halál) által megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét. Egy olyan emberét, akit egyáltalán nem zaklatták fel a tömeggyilkosságok. "Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési program vezetője voltam" - mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra. Már a feltevést is irreálisnak tartotta: "nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha. Emellett az, hogy mindenről a zsidók tehetnek, természetes dolognak számított". Mint régi, fanatikus nemzetiszocialista tényként fogadta el az antiszemitizmust. "Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzeti szocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben". A Martin Broszat (1926-1989) német történész által közreadott és bevezető tanulmánnyal ellátott feljegyzéseket Kádár Gábor és Vági Zoltán történészeknek a Rudolf Höss és a magyar holokauszt kapcsolatát bemutató utószava zárja. A magyar kiadás elé Gellért Ádám írt bevezető tanulmányt.

Táto publikácia... je plná zla. Nemá žiadnu literárnu hodnotu a samotné jej čítanie je utrpením, vraví Primo Levi vo svojom úvode. Höss sa snaží obhajovať, javí sa takým, akým naozaj je: nechutný, hlúpy, arogantný, nudne a donekonečna tárajúci podliak. Napriek tomu táto kniha patrí medzi tie najpoučnejšie, aké boli kedy publikované. Rudolf Höss bol počas vojny veliteľom tábora Auschwitz. Briti, ktorí ho zatkli, mu prikázali spísať svoju autobiografi u v čase niekoľkých týždňov, keď čakal po vynesení rozsudku na svoju popravu. Túto autobiografi u máte v rukách. Ide o neuveriteľný a jedinečný dokument; Höss velil obrovskému exterminačnému stredisku na území Poľska, kde nacisti vyvraždili niekoľko miliónov Židov od samotného vzniku (Höss mal na starosti výstavbu tábora) v roku 1940 až do konca roka 1943, keď už bola masová likvidácia spolovice naplnená. Predtým pracoval v iných táboroch a neskôr na inšpektoráte v Berlíne. Vedel tak viac než takmer ktokoľvek iný aj vďaka svojim osobným skúsenostiam či skúsenostiam spoza stola ako úradník o najväčšom zločine nacistického Nemecka. Bol zatknutý Britmi, vydaný Poliakom, trestne stíhaný, odsúdený na smrť, prevezený do Auschwitzu a tu popravený.

Táto publikácia... je plná zla. Nemá žiadnu literárnu hodnotu a samotné jej čítanie je utrpením, vraví Primo Levi vo svojom úvode. Höss sa snaží obhajovať, javí sa takým, akým naozaj je: nechutný, hlúpy, arogantný, nudne a donekonečna tárajúci podliak. Napriek tomu táto kniha patrí medzi tie najpoučnejšie, aké boli kedy publikované. Rudolf Höss bol počas vojny veliteľom tábora Auschwitz. Briti, ktorí ho zatkli, mu prikázali spísať svoju autobiografi u v čase niekoľkých týždňov, keď čakal po vynesení rozsudku na svoju popravu. Túto autobiografi u máte v rukách. Ide o neuveriteľný a jedinečný dokument; Höss velil obrovskému exterminačnému stredisku na území Poľska, kde nacisti vyvraždili niekoľko miliónov Židov od samotného vzniku (Höss mal na starosti výstavbu tábora) v roku 1940 až do konca roka 1943, keď už bola masová likvidácia spolovice naplnená. Predtým pracoval v iných táboroch a neskôr na inšpektoráte v Berlíne. Vedel tak viac než takmer ktokoľvek iný aj vďaka svojim osobným skúsenostiam či skúsenostiam spoza stola ako úradník o najväčšom zločine nacistického Nemecka. Bol zatknutý Britmi, vydaný Poliakom, trestne stíhaný, odsúdený na smrť, prevezený do Auschwitzu a tu popravený.

"Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát" - írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. Valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. RUDOLF HÖSS, a Harmadik Birodalom legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő táborának parancsnoka nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot. Az Auschwitz parancsnoka voltam a háború után, Höss lengyelországi fogságában született, és egyedülálló betekintést enged a parancsokat kételyek és kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe. Végigkövethetjük életét kisgyermekkorától az első világháborús katonalétig, az első politikai gyilkosságtól és a többéves börtönfogságtól a dachaui koncentrációs tábor vezetőjének posztjáig. Részletes betekintést kaphatunk abba, miként emelkedik a sachsenhauseni védőőrizetes, majd az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokságáig, hogy végül a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetője legyen. Höss 1944 kora nyarán újra Auschwitz élén áll, hogy levezényelje a tábor legnagyobb szabású megsemmisítési projektjét, a vidéki magyar zsidók legyilkolását. A magyar akció (Ungarn-Aktion) keretében 437 000 magyarországi zsidó érkezik a táborba. Közülük 300 000-345 000 - köztük 100 000 gyerek - azonnal a gázkamrákba kerül. Höss, az áldozatos hazafi, a szerető családapa, a pedáns tisztviselő és hatékony tömeggyilkos, akit a magyar közönség Robert Merle 1952-ben írt regényéből, a Mesterségem a halálból ismerhet, ezúttal saját szavaival beszéli el élettörténetét. E fontos dokumentumot most először olvashatjuk magyar nyelven. A Martin Broszat német történész által közreadott és bevezető tanulmánnyal ellátott feljegyzéseket Kádár Gábor és Vági Zoltán utószava zárja. A magyar kiadás elé Gellért Ádám írt bevezető tanulmányt.