Anna Jókai

Jókai Anna Kossuth-díjas író, és a Príma Primissa közönségdíjának 2004. évi nyertese, új elbeszéléskötetében a mese, a szellemi sci-fi és a spirituális realizmus határmezsgyéit járja. Az emberi lét eredete és jövője foglalkoztatja képzeletét. De nem általában, hanem konkrétan: a bölcseletileg megalapozott írói fantázia segítségével hosszabbítja meg az ismert eredőket a múlt és a jövő felé. Iróniával, kíméletlen írói tisztánlátással, felelősséggel törekszik az életet fenyegető erők árnyékát, a torz társadalmi jelenségek veszélyeit, a személyiségre leselkedő embertelen tendenciákat bemutatni. A "majd" a jelenben érik, s rajtunk áll, milyen lesz.

"...akik leseperték, besöpörték; akik átvertek, megvertek; akik szónokoltak, elnémítottak; akik ránknevettek, kiröhögtek; kuss,burzsu; huj, proletá; isten, haza; soha már!"

Jókai Anna Kossuth-díjas író új kötetében az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben, és a legfrissebb jelenben született apokrifek, versimák, imaversek találhatók. Szokatlan jelenség ez a kötet, nem csak azért, mert műfaji újdonságot hordoz és mai költészetünkben egyedülálló vállalkozás. A magyar lírában hagyományos, viaskodó "istenes költészethez" képest mély hitbeli harmóniát tükröz, ugyanakkor a prózaíró társadalomkritikai látásmódja és a költő mélyről fakadó érzelmi telítettsége egyesül benne. Képisége egyszerű és kifejező, szimbólumrendszere könnyen feloldható, a szenvedélyes hangvételből és a megszólalás személyes bátorságából fakad ereje. De a dalszerű egyszerűség mellett a képversformákat, a kísérletező költészet bonyolultabb eszközeit is megtaláljuk a gyűjteményben, ha az tűnik célravezetőbbnek a költő számára gondolatai kibontásához. Jelen kötet Jókai Anna lírájának eddig legteljesebb gyűjteménye, amely az elmúlt években kultuszverssé lett Ima Magyarországért című mű mellett magában foglalja a forradalom félévszázados jubileumára született, nagysikerű Krónikásének 1956-2006 című többszólamú, oratórikus költeményt is.

Jókai Anna már pályakezdése első évtizedeiben beírta magát a magyar kispróza halhatatlan mestereinek sorába. Az Elbeszéltem jelentőségét kiemeli, hogy az író öntörvényű szerkesztői munkája nyomán, teljességre törekedve foglalja magában valamennyi eddig megjelent novelláját és kisregényét. Minden egyes írás izgalmas, pergő olvasmány: élményt adó, szórakoztató és elgondolkodtató.

Jókai Anna Jákob lajtorjája címmel rendhagyó, különleges szerkezetű és sugallatú új regénnyel lepte meg az irodalmat. A feszült, izgalmas cselekménysort olykor-olykor megszakítva mintegy "kényszeríti" olvasóját az elvontabb meditációra, hogy azután ellenállhatatlan erővel sodorja tovább hőseinek, a színész-ügyész "emberpárnak" történetében. Kétféle stílus szerves ötvözete valósul meg a regényben, egyik a másikat mintegy átvilágítja, s a kettő egymást feltételezi. Jelenben játszódó fantasztikus regény, reális élethelyzetekkel? A megszenvedett társkapcsolatok elemzése? Egy kétségbeesett szerelem kudarca vagy magasabb fokra emelt győzelme? A színészvilág illúziótlan ábrázolása? A bűn és büntetés lélektani csapdái? Sajátos költői létértelmezés, mindennapjaink társadalmi, erkölcsi gondjaiban eligazító szándékkal? Talán mindez együtt - de az olvasó szabadsága, érzékenysége dönti el végül, mit olvasott. "Aki járja a hágcsót a huzatos létben, nyeresége lesz, ha jobbjával kapaszkodva baljában másokat emelni marad erő, lába pedig senkit nem taszít lejjebb..." Mezey Katalin

A regény napjainkban játszódik, hősei mindennapi emberek, akik folyamatosan szembesülni kényszerülnek gyorsan változó világunk új helyzeteivel. Az egyetlen család történetében minden korosztály megjelenik. Nem hagyományos felépítésű család ez, hanem igazi mai képződmény, korábbi házasságokból származó gyerekekkel, akik sokféle, bonyolult viszonyban állnak egymással és a többiekkel. A modern, mozgalmas történet minden szereplőjét derűs távolságtartással és megértő szeretettel ábrázolja az író.

"Az ember lefűződött az isteni ölből. Individuális lény lett szabad akarattal, ugyanakkor mikrokozmikus lény a makrokozmoszból leszakadva. Tér- és időbeli feladata az, hogy visszaemelkedjen a makrokozmoszba, de úgy, hogy már az Isten által adományozott individualitásban nyerje meg léte értelmét. Óriási út, amit az emberiség megtesz! Nekem meggyőződésem, hogy a kozmosz is átalakuláson megy keresztül azáltal, hogy az ember betölti a feladatát. Megtörténik az a csoda, amire nincsen más példa az univerzumban: egyedül az ember a Teremtés hajnalán megkapott ígérettel és szabad akarattal úgy térhet vissza az Atya szolgálatára, hogy már nem lázadó kamasz, hanem felnőtt, felelős szövetséges. Azt hiszem, ez a legfőbb remény." (Jókai Anna) "Az ember, aki nem fogadja el azt, hogy az élet ajándék, istennek tartja magát. Aki istennek tartja magát, annak nincs reménye. A remény emberi érzés. Meggyőződésem, hogy akkor lesz végre megint természetes válaszunk az élet és a halál kérdéseire, ha képesek leszünk újra kibékülni Istennel és visszatalálni Krisztushoz. El kell fogadni, hogy az ember időben létezik, teremtmény, korlátokkal, lehetőségekkel, ugyanakkor nyitott a végtelenre is. A végtelen tágassága sürget bennünket, hogy béküljünk ki Istennel, fogadjuk el az élet szabályait, amiket akár Tízparancsolatnak is nevezhetünk." (P. Kozma Imre OH.)

Jókai Anna, Kossuth-díjas író huszonkettedik kiadásban, az új életműsorozat harmadik köteteként megjelent, megrendítő sikerű regényét tartja kezében a kedves Olvasó. Ez a könyv az öregedés és a halál témáját, ugyanakkor a négy főhős életének teljes spektrumát öleli fel. Bár a legjelenebb jelenben végződik, az egyes sorsok múltja is megelevenedik: a Horthy-Magyarország, a személyi kultusz, a puha diktatúra esztendei, majd a rendszerváltás reményei és csalódásai 1997-ig. Két asszony (a volt stewardess és a szociális gondozó) és két férfi (a pszichiáter és az ügyvéd) története, de a gyermekek, unokák, az "ősök" története is. Különlegessége a regénynek, hogy a négy ember közül nem mindegyik ismeri a másikat, mégis szoros szálak fűzik őket össze. A párban élők a kudarcba fulladt, régi szerelmet keresik. Tudati életük más, felettes valóságban zajlik, mint amit a fizikai valóságban közvetlenül átélnek. A sodró erejű, konvenciókat felrúgó történetnek eredeti formai megoldása van, amit azonban a közlendő követel meg: misztérium-dráma-jellegű kivetítése a lelki-szellemi síknak, maga a mindennapi eseménysor pedig aláfestésként, zárójelben, esetenként mintegy "ellenpontozza" azt. A regény sokféleképpen olvasható: halálfélelem elleni orvosság, talán javallott beavatási út, de mindenképpen segítség a méltó élethez és a jó halálhoz. És egy kielégíthetetlen, nagy szerelem históriája is. Kíméletlen kor- és kórrajz az ezredforduló felé haladó világról. Őszinte megfigyelések, mozzanatok a lepusztuló létről, a fizikum hanyatlásának fokozatairól, és ugyanakkor metafizikai távlatokba emelt vigasz az igazi Én-tudatot kiküzdő ember számára. Izgalmas könyv? Kinek ajánlott olvasmány, kinek kötelező. Határozott véleménynyilvánítás a mindenkit érintő kérdésben: életünk minősége összefügg halálunkkal. Semmi pesszimizmus: itt a halál perce kiragyog.

Jókai Anna, a Nemzet Művésze, Kossuth-nagydíjjal kitűntetett író, életműsorozatának új kötete önéletírás, amelynek nem véletlenül Átvilágítás a címe. Kettős jelentésrétege van ennek a szónak: egyrészt valamilyen tárgynak, testnek valamely fénysugárral történő átvilágítását jelenti, amely segítségével belső tartalma megismerhetővé válik. Másrészt - különösen az utóbbi időkben vált idehaza gyakran használt kifejezéssé - valakinek a jobb megismerésére, esetleg politikai beágyazódottsága feltárására végzett "átvilágítás", amelyben ugyan valóságos fénysugárnak nincs szerepe, de a folyamat végeredménye itt is az átvilágított személy belső, egyébként rejtett történetének, kapcsolatrendszerének feltérképezése. Jókai Anna létének legfontosabb része az irodalom, számára az írás misszió és szolgálat. "Passió és nem passzió" - mondta róla találóan Bogárdi Szabó István református püspök. Most - Szent Ágoston vallomásaihoz hasonló felfogásban saját személyiség-fejlődésével és írói életútjával szembesíti önmagát és olvasóit. Öniróniával, hittel, történelmi tisztánlátással megírt, rendkívüli új regény született ismét a keze alatt, amely abban is kiemelkedő, hogy az átvilágításhoz Krisztus-i fényt: a szeretet, a megértés, a megbocsátás fényét használja az író. Jókai Anna 2016. Július 9-én fejezte be könyvét, és ezzel szándéka szerint egész életműve végére is kitette a pontot. Az utolsó bekezdésekben így ír erről: "Ma nincs semmi jelentőségteljes esemény, hacsak az nem, hogy leteszem a tollat. Mire ez az írás megjelenik, 85. évemben járok. Még itt leszek, vagy már ott - patetikus találgatás. Akárhogy is: befejezett, teljes memoár nincsen. Ha sikerülne is a halál pillanatáig elvezetni, akkor is csonka maradna. Nincs képességünk, hogy a küszöb után még visszaszóljunk, akár egy tőmondatot is - vagy csupán egy jelzőt - édes-ékes magyar nyelven, arról, hogy mi ez és milyen...?"

"Jókainak nem volt vér szerinti leszármazottja, semmilyen rokonság nincs köztünk. Mégis kötődöm hozzá, anyám korán megmutatta a műveit. Mikor elindultam a pályán, az Élet és Irodalom akkori főszerkesztője azt mondta, lehet, hogy maga tehetséges, de ilyen névvel senki nem jegyzi meg. De tudják, nem csak az angyal dolgozik az emberben, a kisördög is megpiszkálja néha. Eldöntöttem, hogy megmutatom, igenis megjegyzik a nevem."

Jókai Anna Príma Primissima- és Kossuth-nagydíjas író életműsorozatában jelenik meg ez a két kötetes esszé-, tanulmány és meditáció-gyűjtemény, amely az eddigi legteljesebb összeállítás, és amelyet maga az író válogatott és szerkesztett. Az első kötetben számos neves kortárs íróról, művészről készült rövidebb-hosszabb tanulmányt olvashatunk. Egy olyan, elsősorban 20. századi arcképcsarnokot sorakoztatnak fel ezek az írások, amelyben megtalálhatók a Jókai Anna írói és gondolkodói hitvallásával rokon, legkiválóbb alkotók Kosztolányi Dezsőtől, Illyés Gyulától, Tóth Árpádtól, Németh Lászlótól, Ignácz Rózsától Kodolányi Jánosig, Várkonyi Nándorig, Hamvas Béláig, Nemes Nagy Ágnesig, Makovecz Imréig és tovább. A kötetekbe rendezett írások jellemzően ma is aktuális gondolatokat, fontos meglátásokat emelnek ki a kiváló portrékban, lényeglátó elemzésekben bemutatott szellemi nagyságok életművéből. "Az öntelt sovinizmus éppoly veszedelmes, mint a nemzeti kishitűség." A második kötet Jókai Anna világlátásának foglalatát adja. Hol a személyes vallomás hangján szólal meg, és mutatja meg az igazság, a hitből fakadó harmónia és a korunkat jellemző relativizmus és agresszivitás ellentmondásait. Hol fontos társadalomelméleti fogalmak érzékeny elemzését adja, hol a korszellem és az örökérvényű erkölcsi világrend szembesítésével hívja fel olvasói figyelmét a krisztusi szellemiség mai jelentőségére, hol a modern életvezetés visszásságainak tükrében mutatja fel a mai ember krónikus Isten-hiányának, szeretet-hiányának tüneteit. "Mihály arkangyal szárnysegédei vagyunk, az Égből a Földre taszított sárkánnyal viaskodva. "Az ördög nem alszik" - mondja a népi bölcsesség, de azt is mondja: "Isten szeme mindent lát."