András Joó

Magyarországra úgy köszöntött az 1942-es esztendő, hogy hazánk hadiállapotban állt a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával. Budapestről - német nyomásra - az Egyesült Államoknak is hadat üzentek. Az 1942. március 9-én hivatalba lépő Kállay Miklós legfő bb feladata viszont abban állt már, hogy a második világháborúból fokozatosan kivezesse az országot. Kállay, eltérő körülmények közt, Teleki Pál nyomdokain kívánt haladni, kinevezése mögött befolyásos tényezők munkálkodtak, akik személyét szóba hoz ták, s így "lassanként meggyőződéssé vált" - írta a kor egyik fontos tanúja Kornfeld Móric -, hogy rajta kívül "nincs is más". A magyar külpolitika az 1938 és 1941 között elért területi nyereségek megőrzésére, illetőleg egy a háborús vereségből k övetkező újabb Trianon elkerülésére törekedett. A külpolitika a háborús körülmények között lényegileg különbözött a békeidők során megszokottól, a titkosszolgálati tényezőknek és háttérfiguráknak nagyobb szerep jutott. A háború egyúttal a veszélyezt etett kisállami lét alapvető kérdéseit vetette fel, súlyos dilemmák elé állítva a magyar kormányfőt. Kállay alakjáról mindemellett jobbára tragikomikus színezetű kép maradt vissza történelmi tudatunkban, néhány visszatérő közhely ötlik fel bennünk újra és újra a "Kállay-kettős"-ről vagy az úgynevezett "hintapolitikáról". Korábban a hazai szakirodalom meghatározó eszmefuttatásainak sem sikerült - kevés kivételtől eltekintve - túllépniük az osztályszempontú "rendszermentés", valamint a fatali sta "kényszerpálya" elméletek gondolatkörén. Nem váltak átláthatóvá a Magyarország sorsát végül eldöntő bonyolult és rejtett összefüggések sem. Ez a kötet az összefüggések feltárására tesz kísérletet, Kállay tevékenységének értékelésekor arra irán yítva rá a figyelmet, amit számunkra a legvilágosabban Bibó István szavai mondanak el, melyek szerint Közép- és Kelet-Európa népeinek külpolitikáját végső soron "nem elvek" és nem "lelki habitusok", de még "nem is tárgyi érdekek" döntötték el, hanem "kizárólag területi vitáikból fakadó pozíciójuk."

A hely, ahol a kulturális kereszteződésben Európa találkozik Ázsiával, ahol a többezer éves, izgalmas régmúlt elvegyül a nem kevésbé izgalmas közelmúlttal, ahol a mongol, perzsa, török, orosz és ki tudja, hány fajta ősi, törzsi hatások élnek még a büszke és jellegzetes helyi kultúrákban. Ahol a társadalmi szokások alapja még mindig a hagyományos, családi hálózatokra épül, ahol lélegzetelállítóak a hegyek, barátságosak az emberek és elképesztőek a másfélezer éves kereszténység emlékei. Túrázz a Kaukázus égbe törő csúcsai között, a gleccserek és a zúgó patakok mellett, fedezd fel az érintetlen erdőségekben megbújó kolostorok maradványait, érezd az odabenti félhomályban a libegő gyertyák és a freskókkal borított boltívek felé szürkén kígyózó tömjénfüst illatát, hagyd, hogy átjárjanak az ősi grúz karének tiszta hangjai. Lazításként pedig engedd el magad a főváros kénes fürdőiben, kóborolj sokszínű házrengetegében, vagy élvezd a pálmafákkal szegett tenger simogató hullámait, és ki ne hagyd a grúz konyha egyedi remekeit…

"Pár órás autóút alatt az ember mintha több és érzékelhetően különböző országban járna, ahol az utazás során követik egymást a műemlékek, várak, kolostorok, templomok, zarándokhelyek, történelmi városok (és még történelmibb barlangvárosok), ahogy a tavak, erdők, sivatagi tájak, hegyek, gleccserek, hőforrások és a pompás kiránduló vagy hegymászó útvonalak."

A hely, ahol a kulturális kereszteződésben Európa találkozik Ázsiával, ahol a többezer éves, izgalmas régmúlt elvegyül a nem kevésbé izgalmas közelmúlttal, ahol a mongol, perzsa, török, orosz és ki tudja, hány fajta ősi, törzsi hatások élnek még a büszke és jellegzetes helyi kultúrákban. Ahol a társadalmi szokások alapja még mindig a hagyományos, családi hálózatokra épül, ahol lélegzetelállítóak a hegyek, barátságosak az emberek és elképesztőek a másfélezer éves kereszténység emlékei. Túrázz a Kaukázus égbe törő csúcsai között, a gleccserek és a zúgó patakok mellett, fedezd fel az érintetlen erdőségekben megbújó kolostorok maradványait, érezd az odabenti félhomályban a libegő gyertyák és a freskókkal borított boltívek felé szürkén kígyózó tömjénfüst illatát, hagyd, hogy átjárjanak az ősi grúz karének tiszta hangjai. Lazításként pedig engedd el magad a főváros kénes fürdőiben, kóborolj sokszínű házrengetegében, vagy élvezd a pálmafákkal szegett tenger simogató hullámait, és ki ne hagyd a grúz konyha egyedi remekeit…

Örményország, ez a rendkívül gazdag "szabadtéri múzeum" több okból is megérdemli, hogy a magyar turista felkeresse. Ez a vidék maga a változatosság: láthatóak a közismert angliai név alapján hívott -bár annál ezerévekkel korábban emelt- itteni "Stonehenge" kő-kolosszusai, a kétezer méter magasan fekvő, festőien szép Sevan tó, az északi részek sűrű erdői és délebbi, lankás, szőlőtermő vidékek: pár órás autóút alatt az ember mintha több és érzékelhetően különböző országban járna. Ahol az utazás során napi változatosságban követik egymást a műemlékek, várak, kolostorok, templomok, zarándokhelyek, történelmi városok, ahogy a tavak, erdők, sivatagi tájak, hegyek és a pompás kiránduló vagy hegymászó útvonalak. Nem túlzás, hogy feledhetetlen élményt nyújt maga az itteni táj is, amelybe magától értetődő természetességgel simulnak bele a messzi múltat idéző műemlékek. Lépten-nyomon legendai történetekről, csodás hőstettekről -és mellette sok szenvedésről- mesél itt minden és mindenki: a rozsdabarna sziklás föld, a kékesfekete hegyek, a mélykék égbolt és az eleven eszű, jó kedélyű, vendégszerető, de érzelmes emberek, akiknek életét a 21. században is át-, meg átszövik a nemzeti hagyományok és szokások.