Jörg Baberowski

"Sztálin azért tette mindezt, mert tetszett neki. Nem tudta türtőztetni magát." (Martin Amis) A berlini professzor könyve nagyszabású történelmi összefoglalás, mely három éve a Lipcsei Könyvvásár nagydíjasaként a nagyközönség körében is hatalmas sikert aratott. A Felperzselt föld óriási - és az orosz levéltárakból jelentős részben csak a legutóbbi időkben előkerült - forrásanyag segítségével, a Szovjetunió mindennapjaiból vett példák sokaságának bemutatásával plasztikusan írja le a Sztálin nevéhez fűződő korszak történetét. Nem új felfedezés, hogy Sztálin uralmának mennyire központi eleme az erőszak. Baberowski ennek is utánajár: vizsgálja, hogyan lehetséges ilyen határ- és gátlástalan önkényuralom kiépítése, hogyan lehetséges, hogy kisszámú bűnöző egy egész országot foglyul ejtsen, rákényszerítve hatalmát és rettenetes stílusát. Baberowski szerint a tömeges erőszak, a terror nem üzemi baleset volt, hanem a sztálini diktatúra lényegéhez tartozott. A szerző egyedi jelenségnek tekinti ezt a diktatúrát, más történészi vélekedésekkel szemben nem rokonítja, nem hasonlítja a Harmadik Birodalom Németországával. Az erőszak a sztálini hatalomgyakorlás esszenciája. Baberowski szerint a sztálini diktatúra véget nem érő háború, melyet a bolsevikok az orosz nép ellen folytattak, a terrort pedig nem csupán az magyarázza, hogy a bolsevikok igencsak kedvező tapasztalatokat szerezhettek az erőszak célszerűségéről, hanem a vezérek szellemi és mentális irányultsága is. Ennek köszönhető az elvetemült pszichopata Sztálin vezéri szerepe: a grúz bankrabló személyében "a gyilkolás bőrkabátot viselő macsó-kultusza ölt testet". Ez a könyv mégsem a sztálinizmus pszichopatológiáját és lélektani történetét írja le. A sztálinizmus - állítja Baber owski - olyan zsarnokság volt, amely gyengeségből és a kudarcai miatti frusztrációból indított háborút saját népe ellen. Ehhez foghatóan alapos, ekkora tudással és ilyen ragyogó stílusban megírt könyvet, mely ennyi újdonsággal is szolgált volna a történészszakmának és a történelem iránt érdeklődő nagyközönségnek egyaránt, aligha írtak még ebben a tárgyban.

A macska karmol, a kutya ugat, az ember öl. Az emberek a világ kezdetétől fogva mindig is lehetségesnek tartották, hogy megöljenek más embereket. Az erőszak gyilkos potenciájával a 20. század jelképévé vált. Háborús konfliktusokban soha korábban annyi embert nem öltek vagy kínoztak meg, soha annyi embert nem űztek el otthonából, mint az elmúlt évszázadban. És soha korábban nem fordult elő, hogy az államok ilyen gátlástalanul és kíméletlenül éltek volna erőszakfölényükkel. Ideológiai programok nevében és megbízásából emberek millióit semmisítették meg módszeresen, hurcolták táborokba és kényszerítették rabszolgamunkára. Az erőszak korlátozása azonban az erőszak és az ellenerőszak ördögi köre. Az erőszak jelenségére adott minden magyarázatban ott rejlik a vágy, hogy a vizsgált jelenség egyszer majd véget ér: az erőszak eltűnik, mihelyt az emberek olyan körülményeket találnak, amelyek megengedik nekik, hogy ne legyenek kegyetlenek - sugallják könyveikben jelentős társadalomtudósok. Az erőszak azonban mindenki számára rendelkezésre álló, kézre eső, és ennélfogva vonzó lehetőség, nem üzemi baleset és a legkevésbé sem szélsőséges jelenség - véli Jörg Baberowski. Ahhoz, hogy megtudjuk, valójában mi is történik körülöttünk, amikor az emberek egymásnak esnek és az erőszak eszközéhez nyúlnak, arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, hogy mi mozgatja őket, amikor korlátokat és határokat átlépve megsebeznek vagy akár meg is ölnek másokat.