József Juhász

Hivatásukat gyakorló és pályamódosító (kiugrott) katolikus papok beszélnek pappá alakulásuk folyamatáról, a cölibátus, a kötelező papi nőtlenség megéléséről, a körülötte - több mint másfél évezrede - dúló vitákról, vélekedésekről. Közben egyre fokozódó oldottsággal vallanak az állapottal kapcsolatos küzdelmeikről, sőt gyötrelmeikről, a magány és fokozottan a társtalanság néha botrányt gerjesztő, néha a hivatás feladásával járó következményeiről. Eközben - a nyíltság veszélyeit vállalva a papi sorsokon keresztül - olyan mélységek tárulnak fel, melyek eddig a nyilvánosság, "Isten népe" számára rendszerint rosszindulatú közvetítők vagy szűkszavú tényközlés formájában voltak hozzáférhetők. Szó esik még a katolikus egyház szexualitással kapcsolatos szemléletéről, a nők szerepéről az egyházban, az ökumenizmus megvalósulásának esélyeiről s még sok másról. És mindez egy-egy katolikus pap "szemüvegén" keresztül érzékelhető, egyes esetekben átélhető.

Vagány versek. Virgonc sorok. Rakoncátlan szavak. Fel­ és elszabadult költészet ez, a szerző látnivalóan úgy értelmezi újra az avantgárd vizuális és eszmei gesztusvilágát, hogy annak legnemesebb hagyományait írja felül. Ez a költészet az értelmezői terek elmozdulásában, átfedéseiben, egymásra kopírozásában és montírozásában érdekelt, éppen ezért a jelentései is állandó mozgásban vannak, ráadásul összetett, megtöbbszörözött szerkezetük révén mindig más és más oldalukat mutatják. Ekként a szerzői intenciók is változatosak, leggyakrabban ironikusak, még gyakrabban a bevett jelentések megkérdőjelezői és szétírásai. A remekbe szabott kompozíció jól kivehetően az egyes szövegszakaszok egymásra utaltságát mutatja, az egyik (szöveges vagy vizuális) vers a másikban folytatódik, és mindegyik közt szoros a kapcsolat. „Ez nem is vers / ez itt tetovált papír / örök nyomot hagy / emléket idéz!” – ezzel s így kezdődik a címadó vers, melynek folytatása mintegy palinódiaként visszaveszi e négy sor összes állítását: „Ma is pontosan tudom miért / szerettem az izét… Na / tudomisén. / Nem rád tartozik!” Játék ez, a javából.