Ernst Jünger

Az ?Acélzivatarban (1920) Ernst Jünger (1895-1998) egyik legismertebb, legendás műve, egyben a Nagy Háború egyik leghitelesebb frontregénye. A szerző a háború alatt végig naplót vezetett, regényében saját élményeit írja meg: egyetemi diákként, még szinte gyermekfejjel, tizenkilenc éves korában önként jelentkezett katonának, és a nyugati fronton végigharcolta a világháborút. A húszas években egyik vezető teoretikusa a „konzervatív forradalom”-nak. Ez a szellemi irányzat a weimari köztársaságot jobbról bírálta, viszont többnyire távol tartotta magát a nemzeti szocializmustól is. Hitler hatalomra jutása után Jünger fokozatosan belső emigrációba vonult. Háborús tapasztalatait – a mérhetetlen szenvedéseket, a brutális eseményeket és olykor a már-már idilli pihenőnapokat – mindenféle álromantika és érzelgősség nélkül tárja az olvasó elé. Az Acélzivatarban – Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című nagy sikerű regénye mellett – az első világháború egyik, Németországban több kiadást is megért alapműve, magyarul most jelenik meg először. „A legszebb háborús regény, amit valaha olvastam”-írta róla André Gide. Jünger munkásságát rangos kitüntetéssel ismerték el, 1982-ben Goethe-díjat kapott, 1984-ben, az első világháború kitörésének 70. évfordulóján – a német-francia megbékélés jegyében – a verduni csatatéren együtt tisztelgett Kohl kancellárral és Mitterrand elnökkel az áldozatok emléke előtt.

Ernst Jünger (1895-1998) je významným nemeckým autorom, ktorý bol veteránom 1. svetovej vojny a veľkým odporcom nacizmu, kvôli čomu prišiel o miesto v armáde a mal zakázané písať. Esej O bolesti vyšla prvýkrát v roku 1934. Život bez bolesti neexistuje, ale uvažovanie o nej nie je populárne. Bolesť prezrádza hodnotu človeka. Keď sa priblížime k momentu vrcholnej bolesti človeka a vidíme ako ju zvláda, získavame prístup k zdrojom jeho moci a k tajomstvu, ktoré sa skrýva za jeho prevahou. Prezraď mi svoj postoj k bolesti a ja ti poviem, kto si! Esej Mier bola vydaná až v roku 1945, aj keď jej náčrt vznikal ešte v zime 1941. Teda v tomto čase sa 2.svetová vojna zmenila drastickým spôsobom a dielo bolo počas tohto obdobia schovávané. Autor ju venoval svojmu synovi, ktorý bol väznený a padol vo vojne. Vojna bola podľa Jüngera prvým kolektívnym dielom ľudstva a mier musí byť druhým. Od architektov mieru závisí, či bude naše domovy ovládať dobrý duch. Mier by mal prinášať ďalšie prospešné a veľkorysé dielo. Dobré zrno nesmie vyjsť nazmar. Treba pochopiť skutočný význam úsilia a obety. Vojne vyhovuje strach, preto potrebujeme odvahu a duchovnú silu oslobodiť srdce od nenávisti a rozkladu, ktorý nenávisť prináša.