Zsolt Kácsor

Vo Vilkovej garáži je veselo! Býva tu buldozér, bager a nakladač. Každý deň spolu zažívajú zaujímavé príhody a už sa tešia na ďalšie dobrodružstvá, pretože do garáže práve prichádza nový obyvateľ... Séria rozprávkových knižiek Kamaráti z garáže je vhodná aj pre tých najmenších - poučným príbehom pre škôlkarov a krásnymi ilustráciami zaujme chlapčekov aj dievčatká.

Kácsor Zsolt új regénye előzmény nélküli vállalkozás a kortárs magyar irodalomban. Főhőse egy drogfüggő cigány bűnöző, aki kábítószeres hallucinációi és vallási olvasmányai hatására új Mózesnek képzeli magát, s börtönlázadást robbant ki annak érdekében, hogy a magyar cigányságot visszavezesse az indiai őshazába. A regény a magukat komolyan vevő megmondóemberek, kocsmai bölcselkedők, beteges vallásalapítók világmagyarázatainak kápráztató paródiája - egyszersmind kifordított hősi eposz, szívszorító jajkiáltás a mindenkori kisebbségekért és menekültekért.

A történelemben nincs „ha“ - szól az unásig ismert közhely. De az irodalomban van! Sőt, az irodalom csupa „ha“: fikció, képzelgés, játék. A trianoni békeszerződés 100. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenegy szerzőt (nemzeti 11!), hogy rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben a trianoni döntés valahogy másként alakul. Írják meg a másik Trianont! Mi lett volna, ha…? Nem akarjuk lelőni a poénokat, de annyit elárulunk, hogy a történetekben felbukkan Lenin, Esterházy Péter, Drakula vagy éppen Ady Endre is. Az olvasó talán már érzi a vállalkozás izgalmát. Íróink birtokba vették a történelmet, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlítgatták erre-arra, gyúrták, faragták.A kötethez Ablonczy Balázs történész írt előszót, utószónak pedig a román historikus, Lucian Boia egyik könyvéből választottunk részletet. Az illusztrációkat - főként a Fortepan képeit felhasználva - Palásti Kovács András készítette.

Nálatok az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek - mondta a kis herceg -, és mégsem találják, amit keresnek… - Így van - válaszoltam. - Pedig amit keresnek, ott van egyetlen rózsában és egy csepp vízben…

"A bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi - de egyik sem az igazi." Regényem főhőse egy mániás depressziós ember, aki belefáradt a betegségével és önmagával évtizedek óta vívott harcba, ezért öngyilkosságra szánja el magát. Nincs mit tagadni rajta: az elbeszélő én magam vagyok. Ennek ellenére ez a könyv nem életrajz. A kerettörténet mindössze néhány órát ölel át: az öngyilkossági kísérletet közvetlenül megelőző időszakaszt. Egy emberi élet utolsónak hitt óráit írom le, azt az önpusztító lelki örvénylést, amely a megsemmisülés felé húz és taszít. E lélekroncsoló örvényben a meghalni kész ember képtelen arra, hogy az élete pozitív eseményeire koncentráljon, hiszen a halálspirál irtózatos ereje az emlékek közül kizárólag a negatívumokat sodorja a felszínre. Ez a magyarázata annak, hogy főhősöm az életét totális csődnek tartja. Ez a magyarázata annak is, hogy e könyv miért nem memoár: egy öngyilkosságra készülő, azaz beszűkült tudatállapotú ember a lélek sötétkamrájában nem tudja előhívni az élete boldog pillanatait. Mivel ez regény, tartalmaz fikciós elemeket is. Erre azért volt szükség, hogy egyes valóságos szereplőket megóvjak a felismerhetőségtől. Ezzel együtt igyekeztem a lehető legpontosabban megírni egy bipoláris ember lélekrajzát. Csak remélhetem, hogy sok-sok sorstársamnak talán a segítségére lehetek vele. Kácsor Zsolt