Otto Kaiser

A könyvhöz az egész Kárpát-medencéből gyűjtöttük az anyagot, gyakran átlépve a jelenlegi országhatárainkat, hogy egy-egy néprajzi tájegységet a lehető legteljesebben mutassunk be. A sok évszázados gyökerű népművészet ugyanis nem volt tekintettel a kényszerű történelmi változásokra: nem követte a politikai-földrajzi határokat. Hat ország több száz településén jártunk. Évekig voltunk úton, bekopogtunk házakhoz, bejártuk a skanzeneket, bekéredzkedtünk udvarokba, megpihentünk csűrökben, önfeledten doboltuk a ritmust a táncházakban és szégyenlősen táncra perdültünk magunk is, ha éppen nem figyelt senki ránk egy-egy esti mulatságon. Nemcsak a tárgyi emlékek hihetetlenül gazdag világával ismerkedtünk: néztük az arcokat, a mozdulatokat, lejegyeztük a jellemző ételek receptjeit. Közben egyre telhetetlenebbek lettünk. Hiába hordtuk haza a képeket szőttesekről, faragásokról, kerámiákról, ahogy haladtunk előre az időben újra meg újra azt gondoltuk: nincs elég megörökített csipke, mézeskalács vagy kályhacsempe a birtokunkban. Így aztán mindegyik utolsó út után következett még egy utolsó utáni utolsó, mert népművészetünk felmérhetetlenül gazdag. Befejezni lehetetlen volt a gyűjtőmunkát, csak abbahagyni lehetett.

Kaiser Ottó fotográfus hatalmas vállalkozásba kezdett; előbb Magyarország szemet gyönyörködtető sokszínűségét, majd a magyar népművészet lenyűgöző gazdagságát tárta elénk impozáns albumaiban. Az 1000 csodát tartalmazó köteteinek legújabb részében határainkon túli kincsvadászatra indul, hogy megörökítse a Kárpát-medence rejtekén megmaradt kulturális emlékeinket az utókor számára. Hat országot bolyongott be olthatatlan kíváncsisággal és kattintásra kész fényképezőgéppel, hogy a tárgyi kultúra, az épített környezet vagy egyszerűen csak a természeti szépség pártatlan krónikásává váljon. Magával ragadó kötete gyönyörű tájakra repít, igazi szívet-lelket feltöltő élményt nyújt!

A magyar történelem emblematikus korszakába visz el minket a múltunk és jelenünk csodáit fényképezőgépével évtizedek óta megörökítő Kaiser Ottó fotográfus, aki új albumában az Árpád-kor templomait mutatja be az olvasóknak. Az első uralkodódinasztiánk három évszázada alatt emelt szakrális épületeken keresztül betekinthetünk az államalapítás évtizedeibe, a középkori kultúra virágzásába és a tatárjárás utáni újraépítésbe. A Magyar Örökség Díjjal kitüntetett fotóművész 100 templomot mutat be Magyarország jelenlegi határain innen és túl, amelyek tanúi voltak az ezer éves magyar történelem diadalainak és tragédiáinak, és a mai napig hirdetik elődeink áldozatos munkáját, kreativitását.

A világ egyik legszebb tájékát, Provence-t és a francia Riviérát, az Azúr-partot barangolta be együtt az író Sárközi Mátyás és a fotóművész Kaiser Ottó. Közös vallomásuk ez a könyv: nem csak a többnyire ismert turista-látnivalókról, műemlékekről tudósítanak, hanem szinte elvesznek e mesésen gazdag kulturális és gasztronómiai örökségű tájban, és vallanak az ott élő emberekről, a valaha vagy napjainkban ott alkotó művészekről, múzeumokról, műalkotásokról, borról, ételekről, parfümről, természeti tüneményekről, flóráról-faunáról - s még Provence magyar vonatkozásai is föl-fölbukkannak.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Jóisten gépet adott a kezembe, amikor egy izgalmas emberrel találkoztam. A gép soha nem érdekelt. Az ember igen. Csak megnyomtam a gombot, s már filmen volt az élmény. Ez tetszett nagyon. Később kiderült, hogy túl hosszú "záridőt" állítottam be - lassan ötven éve exponálok. A gép közben átvette fölöttem a hatalmat. Élményekkel kellett etetnem folyamatosan. Csak akkor maradt nyugton, ha elvittem északra és elvittem délre. Ha bevittem fényes palotákba és füstös konyhákba. Ha táncoltunk részeg zenészekkel, sírtunk kopott költőkkel, és nagy formátumú színészekkel szidtuk hajnalig a világot. Fetrengtünk a művészet fennkölt mocsarában, hittünk magunkban és egymásban, s nem engedtük közel magunkhoz mások gondolatait. De megváltoztak a nappalok és megváltoztak az éjszakák. A világ nagy robajjal átvonult felettünk. Mindannyian meghemperegtünk kicsit a sárban, aztán lassan felálltunk és továbbléptünk. Ha mocsár volt, hát mocsár volt. Mégis igazgyöngyök lapultak már a zsebeimben. Szolgáltam tovább a gépemet. Egyszer azonban addig ismeretlen világra villantott. Hogy az ajtó magától nyílt ki, vagy kinyitották nekem, már nem tudom, de kiderült, hogy ezer kilométerre az otthonomtól is beszélik azt a nyelvet, amelyen nap mint nap álmodom. Pedig Apám szülői házában ritka volt a magyar szó. Svábul beszéltek - ha vendég jött, németül. De most Anyám nyelvéről beszélek. Az édes anyanyelvemről. Kopott költőim, regényes napjaim, székely és csángó barátaim, emigrációban élő íróink nyelvéről. Különös sorsok, ízes történetek csalogattak városról városra. Felpörgetett, színes napok vártak rám. Sokkal több füstös konyha, mint fényes palota. Végül felfedeztem újra a hitemet. Ráébredtem, hogy az ember nemcsak azért jár templomba, hogy Istennel beszélgessen, hanem azért is, hogy önmagával.

A gótika a középkori kultúra virágzásának kora volt, amely során lélegzetelállító építészeti alkotások készültek Európa-szerte, és természetesen Magyarországon is. A magyar történelem hagyatékát fényképezőgépével hosszú évtizedek óta megörökítő Kaiser Ottó fotográfus új albumában a történelmi Magyarország területén fellelhető gótikus remekműveket mutatja be. A kecses, égbe törő építményeken és az ezeket ékesítő szobrokon és festményeken keresztül feltárul előttünk a középkori Magyarország fénykora, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király uralkodása. Bár a török megszállás évtizedei és a történelem más viharai alaposan megtépázták a gótika örökségét, Kaiser Ottó fotói ékesen tanúsítják a gótikus építményköltemények időtlen szépségét.