János Kálvin

Mikeás próféta Ézsaiásnak ifjabb kortársa volt. Prédikálása témáin, olykor még szóhasználatán is meglátszik a nagy prófétatárs hatása. Nagy különbséget jelent viszont az, hogy míg Ézsaiás a fővárosban, Jeruzsálemben élt, jól ismerte az ottani körülményeket, találkozott akár királyokkal is, addig Mikeás egy vidéki városkában hirdette az igét. Ámószhoz hasonló, egyszerű „paraszt-próféta” volt. Ézsaiás költőien szép stílusához képest, ő nyersebben fogalmazza meg haragos próféciáit. Megfordulhatott a fővárosban is, ott mondhatta egyik-másik jövendölését (pl. 3,9–12), javarészt azonban a vidéki lakosság fölött basáskodó, a gazdagodás érdekében törvénytelenségre is hajlandó „népnyúzó” (3,2) uraságokat ostorozza. Félelmes kép tárult fel előtte Istennek büntető ítéletéről, amelynek történeti közeledtét már jelezték az asszír hadjáratok. Ezt a lesújtó ítéletet hirdette népe előtt kemény hangú próféciáiban.

„A Református Egyházi Könyvtár most a két Timóteushoz írt levél, valamint a Tituszhoz és Filemonhoz írt levelek kommentárját közli, Szabó András (1871–1957) néhai székelyudvarhelyi klasszika filológus, kollégiumigazgató, Erasmus- és Kálvin-fordító tolmácsolásában, átdolgozott formában... A négy levél kommentárjai ma is teljes figyelmünkre méltók. Nemcsak azért, mert Kálvin meglátásai és módszere is segítségünkre lehetnek a bibliai szöveg és üzenet megértésében (ahogy ő is igénybe vette a régiek segítségét), és nemcsak azért, mert megjegyzésein keresztül bepillanthatunk a reformáció korának küzdelmeibe, hanem leginkább azért, mert rendkívüli tisztasággal tud egyszerre elvonatkoztatni Pál apostol személyes utalásaitól és ugyanakkor teljes körűen bepillantani azok mélységébe. Ez a keresztyénség titka, ahogy a Filemonhoz írt levélnél megjegyzi: bár Pál jelentéktelen és köznapi üggyel foglalkozik, mégis, szokásához híven, Istenhez emelkedik. Noha egy ember dolgában jár el, mégis az egész egyházat tartja szem előtt. Ez a titka Kálvin magyarázatainak is.” (Részletek Bogárdi Szabó István előszavából)