Lajos Kántor

A szó tüze, a hang tüze, a szín tüze, a lélek és a szellem tüze - a halál és a vélt halhatatlanság tüze - még sok helynevet hív elő az emlékezetből, ilyeneket, mint Kisoroszi, Szentendre, Szatmárnémeti, Sepsiszentgyörgy, Tihany, Balatonfüred, Újvidék, Marosvásárhely. Tűz, nem tűz, máig hallatszó hangok Stockholmból, Münchenből, Freibourgból és Hévízről meg az óceánokon túlról, New York közeléből, San Diegóból, Sanghajból, Pekingből. Nagyon távol Közép-Európától, a Mikes Kelemen és a Farkas utcától. Mégis itt visszhangoznak, történetekhez tapadva, közös történeteinktől elszakíthatatlanul.

Az erdélyi magyar kultúra és irodalmi élet három nagy hatású alakjának szelleme elképzelt „szemináriumokon” beszélget, vitatkozik létkérdésekről. Szabédi László a tudós költő és pedagógus, Gaál Gábor baloldali teoretikus és kritikus, valamint Szilágyi Domokos költő az erdélyi magyar létezés nagy kérdéseire a maga sorsával kísérel meg választ adni Kántor Lajos szavaival."Három nagy formátumú, különböző jellegű, de azonos nagyságrendű eszme-és irodalomtörténeti alak. Három tragikus sors. Másképpen, más miatt, de azonos súlyú értékvesztés. Emberi-történelmi tragédia.A tudós költő-tanár. Egyéni létkérdéssé avatja a kisebbségi magyarság közös létkérdéseit. Személyes kudarcként éli a közösségi kudarcokat. Nem tud tovább élni az egész vereségnek érzett részvereségek után. Ott végzi a szamosfalvi síneken.A következetesen baloldali teoretikus-kritikus. Kétszer lendül neki az erdélyi/romániai / erdélyiség–„romániaiság" –magyar kisebbségi lét politikai és kulturális dilemmái marxista értelmezésének. Először az ellenségei-, másodszor a sajátjai gyűrik maguk alá.A szikrázóan zseniális, avantgárdból a klasszikába emelkedő fiatal költő. Nem hisz a sors erejében. Csillogó gúnnyal mutat fügét az elrendeltetésnek. Bartók mércéjével ítéli a világot. Mígnem maga fölött ítélkezik a Kányafő dermesztő magányában.Az indítás hatásosan kettős. Először érzelmi-„geopolitikai”. Másodszor értelmi-filozófiai.Az érzelmi-„geopolitikai” indítás amerikai emlék. Sorbaállás a Fehér Ház előtt. Idegen házaspárnak kell magyarázni: mi ez a furcsa nyelv, furcsa eredet. Hol is van hát Transzszilvánia? Messze. Tartomány Románia és Magyarország között. Között? El kell dönteni: itt vagy ott? Nehéz eldönteni. Itt se, ott se? Vagy itt is, ott is? Mind a kettő? Az álmokban itt, a valóságban ott? Vagy politikában és kultúrában, jelenben és múltban, jövőben és történelemben másképpen. Erről szól a könyv. Huszonegy szemináriumban."