Nguyen Kien

Roku 1773 opustí tři muži Francii, aby se vydali za posláním víry a vášně do An Namu, exotické země Dálného východu. Představují si, že budou mírumilovně vplouvat do přístavů a vnášet naději a smysl do života nevěřících, ale po příjezdu najdou občanskou válku, bojovníky na koních, povodně a hladomor. V novém nepřátelském světě tito tři muži – pohledný malíř Francois Gervaise, mladý uprchlík Henri Monange a charismatický kněz Pierre de Béhaine zjišťují, že sice přišli obracet pohany na víru, ale skutečný obrat nastal navždy v jejich srdcích a duších. Musí nalézt nový smysl života, ježto jejich sny o koloniální slávě berou za své.

Amikor az utolsó amerikai helikopter 1975. április 30-án elhagyta Saigont, több mint ötvenezer amerikai-vietnami gyerek maradt a kommunisták kezére jutott országban. Félvérek, fattyúk és kitaszítottak. Kék szemük, göndör szőke vagy épp fekete hajuk és kreol, fehér bőrszínük a múltra, a "kapitalisták"-kal folytatott bűnös viszonyra emlékeztette az önmagával meghasonlott, emlékezni nem akaró társadalmat. A hatalom - a történelemből oly jól ismert módszerekkel - mindent megtett azért, hogy ezeket a sokszor árván maradt gyerekeket eltüntesse a szem elől, mintha meg sem születtek volna. Kien Nguyen nyolcévesen, egyik napról a másikra lett felnőtt...