Esther Kinsky

A dél-magyarországi kisváros lakói az elviselhetetlen hőség elöl minden évben a folyóparti üdülőbe menekülnek. Ez az üdülő a nagy vágyódás színtere, egy hely, ami álmokat ébreszt és szerelmet ígér, ahol látszólag nem történik semmi, de az embereket mégis megannyi apróság mozgatja - mint például egy idegen nő megjelenése, aki nem tudni, honnan és miért, de egyszer csak felbukkant a kisváros életében. A német Kinsky, aki valóban évek óta egy magyar faluban él, az idegen perspektívájából ír, kerülve minden nyugat-európai klisét a "magyar puszta" világáról. Kinsky az elbeszélő és az elbeszélt világ közötti távolság ellenére nagy melegséggel ábrázol: nem idealizál, de nem is ítélkezik. Ez a vékony, de nagyon tartalmas kötet gyönyörű képekkel, finom humorral és nagy odafigyeléssel mesél nekünk egy olyan világról, amit ugyan mindannyian ismerünk, de talán így még sohasem láttunk.

A Bánát soknyelvű, egyszerre kaotikus és hihetetlen belső rend szerint működő világába pillanthatunk be a német írónő segítségével, aki letelepszik egy magyar faluban a déli határ mentén, s végigjárja a környéket határon innen és túl. És legyen bármilyen csend és dermedtség, ez a világ mégis eseményekkel telítődik: a szavaknak és a dolgoknak, a sorsoknak és a helyeknek jelentést kölcsönöz a lassú közeledés az idegen nyelvhez és az idegenhez. Az írónő fürkésző tekintete a dolgok mélyére hatol, s egyszerre látja meg a bennük rejlő fájdalmat és humort - részvéttel, de soha nem panaszosan, távolságot tartva, de soha nem gúnyosan.

A dél-magyarországi kisváros lakói az elviselhetetlen hőség elöl minden évben a folyóparti üdülőbe menekülnek. Ez az üdülő a nagy vágyódás színtere, egy hely, ami álmokat ébreszt és szerelmet ígér, ahol látszólag nem történik semmi, de az embereket mégis megannyi apróság mozgatja - mint például egy idegen nő megjelenése, aki nem tudni, honnan és miért, de egyszer csak felbukkant a kisváros életében. A német Kinsky, aki valóban évek óta egy magyar faluban él, az idegen perspektívájából ír, kerülve minden nyugat-európai klisét a "magyar puszta" világáról. Kinsky az elbeszélő és az elbeszélt világ közötti távolság ellenére nagy melegséggel ábrázol: nem idealizál, de nem is ítélkezik. Ez a vékony, de nagyon tartalmas kötet gyönyörű képekkel, finom humorral és nagy odafigyeléssel mesél nekünk egy olyan világról, amit ugyan mindannyian ismerünk, de talán így még sohasem láttunk.