Curzio Malaparte

Curzio Malaparte (1898-1957) a fasiszta Olaszország diplomatája és haditudósítója, áldozata és üldözöttje volt egy személyben. Élete főművét, a Kaputtot 1941 és 1943 között írta, amikor olasz haditudósítóként bejárta a keleti frontot: Lengyelországot, Ukrajnát, Finnországot és Svédországot. Olasz tisztként olyan helyekre is bejuthatott, amelyekről más újságírók legfeljebb álmodozhattak. Találkozott az SS-vezető Himmlerrel; Ciano gróffal, Mussolini vejével; Vilmos császár unokájával és egy sor nagykövettel. Malaparte regényének szimbolikus történetei, sokszor bizarr párbeszédei lebilincselő módon ábrázolják a haláltusáját vívó nép és a francia pezsgőt vedelő vezetők kontrasztos világát. A felső tízezer tagjaival való beszélgetések, viták, vacsorák és ivászatok közben Malaparte felidézi a fronton vagy a hátországban történt, sokszor megrázó és döbbenetes eseményeket, amelyeknek maga is szemtanúja volt. Férfiak, nők és gyermekek szenvedéseiről, megaláztatásáról, az állatok kiszolgáltatottságáról mesél - mindezt szembeállítva a hatalom közelében lévők fényűző életével, akik nem akarnak tudomást venni a közelgő összeomlásról. A Kaputt minden sorával az emberi jogokat védelmezi, és izgalmas leleplezése egy olyan kornak, amelynek sohasem szabad megismétlődnie.

A perverse and delicious tell-all view of the Soviet elite in the 1920s. Perhaps only the impeccably perverse imagination of Curzio Malaparte could have conceived of The Kremlin Ball, which might be described as Proust in the corridors of Soviet power. Malaparte began this impertinent portrait of Russia's Marxist aristocracy while he was working on The Skin, his story of American-occupied Naples, and after publishing Kaputt, his depiction of Europe in the hands of the Axis, thinking of this book as a another "picture of the truth" and a third panel in a great composition depicting the decadence of twentieth-century Europe. The book is set at the end of the 1920s, when the great terror may have been nothing more than a twinkle in Stalin's eye, but when the revolution was accompanied by a growing sense of doom. In Malaparte's vision it is from his nightly opera box, rather than the Kremlin, that Stalin surveys Soviet high society, its scandals and amours and intrigues among beauties and bureaucrats, including legendary ballerina Marina Semyonova and Olga Kameneva, sister of the exiled Trotsky, who though a powerful politician is so consumed by dread that everywhere she goes she gives off a smell of rotting meat. Unfinished at the time of Malaparte's death, this extraordinary court chronicle of Communist life (for which Malaparte also contemplated the title God is a Killer) was only published posthumously in Italy over fifty years after Malaparte's death and appears in English now for the first time ever.

Fable pudique, baroque et pleine d'humanité, Le compagnon de voyage a pour cadre l'Italie de 1943. Apres le renversement de Mussolini et le chaos que provoque la signature de l'armistice, les hommes de troupe, désormais sans ordres et sans chefs, décident de rentrer chez eux...

Coppi e Bertali