László Márton

Historická trilógia pozoruhodného maďarského autora, ktorý nadväzuje na tradície barokovej literatúry, pričom vyzdvihuje základné ľudské hodnoty; v románe ide o riešenie spleti dobových spoločenských vzťahov (po oslobodení Budína spod tureckej nadvlády). Príbeh baróna Sándora Károlyiho, ktorý hľadá vo Viedni svojho brata po jeho údajnom úteku z tureckého zajatia; rozprávanie pokračuje spoločným odchodom oboch bratov do szatmárskej župy a neskorším súdnym sporom medzi nimi...

Ez a történet egy perről szól; harcokról és viszontagságokról szól; fogságról, szabadulásról, kétségekről és gyanújelekről szól; pusztulásról, újjáépítésről, fondorlatokról, egymásnak és önmaguknak ellentmondó vallomásokról, a régi Magyarország átalakulásáról, még inkább elenyészéséről szól; szabadságról és rendről, még inkább e kettő ellentétéről, leginkább azonban egyiknek hiányáról, másiknak zülléséről szól; az emberi hatalom megosztottságáról, a hatalomba kerített táj szétszaggatottságáról, a kimerült idő töréseiről szól; arról szól, hogy sok vermet ás nekünk a sors, de a legmélyebbet saját szívünkben ássa.

"Ifjúkorában Johann B. azzal hitegette magát és az alakulófélben levő magyar közvéleményt, hogy ő a Látó. Ezen a címen írt is egy sokaktól olvasott, még többektől bírált költeményt, melyben azt jövendöli, hogy megújul a világ, még mielőtt az évszázad, melyből a vers írásakor tíz esztendő volt hátra, véget ér. "Talán bizony Apolló nyila fúródott beléd?" - kérdezte akkor egy barátja félig tréfásan, félig szemrehányóan. "Nem, kedves barátom - felelte ő félig tréfásan, félig elbizakodottan -, hanem Minerva kért tőlem menedéket." Ehhez pedig tudni kell, hogy a költemény a Felső-magyarországi Minerva című folyóiratban jelent meg, mely ezután kevés idővel meg is szűnt. Azóta eltelt öt és fél évtized: a világ megújult, de nem változott meg, illetve nagyon is megváltozott, de közben elfelejtett megújulni.

Az egy elbeszélésből és két kisregényből álló kötetében a szerző köznapinak mutatkozó, de óriási belső feszültségeket hordozó jellemek és helyzetek ütköztetésével viszi előre az eseménysorokat, miközben az emberi létezés alapfeltételeire kérdez rá.

A nagysikerű, immár második kiadásban megjelenő Árnyas főutca, már amennyiben hihetünk a szerzőnek, és miért ne hihetnénk, egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte. És valóban, a regényben elbeszélt események megtörténhettek akár így is. A magyar zsidóság ellen a harmincas-negyvenes években elkövetett szörnyűségek ismeretében azonban nem a valóság és az írói képzelet maradéktalan különválasztása a legfontosabb feladat, hanem az emlékezés - a főutcán innen és túl is.

A regény hőse, Por Zsolt gazdaságtörténész valamikor a közelmúltban egy közjegyzőtől értesítést kap, amely szerint "életvesztés miatt" kárpótlás jár neki. Akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, egy kisfiú volt, Por Zsolt apjának öccse. Azon túlmenően, hogy "életét vesztette", semmit sem tudunk meg róla, rajta keresztül viszont felidéződik egy többszörösen traumatizált család: a szülők, az apai nagynéni, az anyai nagymama és a regényhős húga. A kíméletlen, keserű iróniával megrajzolt portrék egyúttal korrajzot is adnak az 1970-es, 80-as évek Magyarországáról, és a cselekmény fősodrát is kijelölik: az elhallgatások, a múlt kibeszéletlensége, a szereplők egymás ellen vívott játszmái egy tragédiát készítenek elő. Ez a tragédia a regényben a tulajdonképpeni "életvesztés": az anya homályos okokból és tisztázatlan körülmények között történt öngyilkossága, amely a család széthullásával jár. Ez azonban a cselekménynek csak az egyik fele, amelyet a regényhős fejlődéstörténete egészít ki. Az olvasó tanúja lesz annak, amint Por Zsolt megvívja harcát személyisége integritásáért, és kiszakítja magát a ráerőltetett érzelmi függőségekből, ugyanakkor szellemi fejlődését is nyomon követhetjük. A saját élettörténet összekapcsolódik az ország gazdaságtörténetének tanulmányozásával és a vele járó felismerésekkel, amelyek mozgósítják a férfikorba lépő regényhős addig rejtett erőit.