Thilo Mischke

Huszonkilenc éves újságíró, akit éppen elhagyott a barátnője, az önsajnálat állóvízén lebegve, számtalan vodka-Red Bull italt elfogyasztva, totál abszurd fogadást köt a barátaival: Világkörüli útra megy, és közben megszerez magának 80 nőt. Ha a kikötött 90 nap után hozza a trófeákat, útját a barátai fizetik, ha nem sikerül neki, ő állja a cechet. Ebből ugye már kiderül, hogy a szerző kalandvágyó, és gyermekkorában sok Verne-könyvet olvasott. Legalábbis a 80 nap alatt a Föld körült. Az előkészület manapság egyszerűbb, mint Phileas Fogg korában volt a londoni ködben. Biztosan az útvonalat sem kell tudni, az utazási irodában már tanácsolják is: Akkor vegyen nyitott repülőjegyet Lengyelország, Ukrajna, Izrael, India, Thaiföld, Hongkong, Dubai, Japán, Ausztrália, Fidzsi-szigetek, Új-Zéland, Argentína, Brazília, New York, Izland és innen Berlin repülési útvonalakra. Vesz egy nagy hátizsákot, ruha helyett inkább sok óvszerrel tömi tele, és a szerzőt kiűzi a szerelmi bánat berlini törzskocsmájából a széles nagyvilágba. Útja során találkozik álöltözetű kurvával, öngyilkosjelölt finn lánnyal Hongkongban, három nőt is kitevő maori lánnyal Új-Zélandon, tolvaj favelalakóval Brazíliában, nyers húst fogyasztó japán lánnyal Tokióban. Egyre jobban megismeri a férfi és a nő közötti kapcsolatteremtő játékot, egyre többet megért az országspecifikus játékszabályokból. És ez furcsa módon egyre érzékenyebbé teszi: "A legtöbb nő a futó kalandot is feltuningolja érzelmileg. És most jövök rá - én is! Egyetlen nő sem volt számomra csak egy numera. Egyik sem."