Michael Moran

„Žádný jiný kout světa neoplývá tolika krásami jako ostrovy jižních moří…“ Tato slova napsal před více než stoletím anglický autor dobrodružných románů Robert Louis Stevenson. Zdá se, že platí dodnes. Vzdálený kout naší planety – jižní Tichomoří vzbuzoval a dosud vzbuzuje fantazii velkých umělců i malých kluků, dobrodruhů i seriózních vědců a cestovatelů. Kromě autora shora uvedených řádků vytanou na mysli v této souvislosti jména Jacka Londona i Paula Gaugina, Pierra Lottiho a Miklucho-Maklaje, Haakona Mielcha nebo Bronislawa Malinovského – malíře, spisovatele, etnografa, cestovatele a novináře či antropologa. Od třicátých let dvacátého století se však toho o oblasti Korálového moře – snad kromě válečných komuniké z druhé světové války – příliš mnoho nového nenapsalo.

Amikor családja áldozatul esik a thébai királyi palotában kiütött tűzvésznek, az eretneknek kikiáltott királyné, Nefertiti unokahúga, a gyermek Nofertari marad a XVIII. dinasztia utolsó élő sarja. A hercegnő felcseperedve nem másba lesz szerelmes, mint a trónörökös Ramszeszbe, a majdani nagy fáraóba. Ramszesz nagynénje féltőn és minden praktikát bevetve egyengeti a lány útját, hogy királynéjaként, majd főfeleségeként együtt uralkodhasson II. Ramszesszel, ám az emberek bizalmatlanok Nofertarival szemben, akinek a felmenői, megtagadva Egyiptom ősi isteneit, Atonnak hódoltak. Ráadásul az udvari cselszövések mögött súlyos titkok lappanganak. A királyné azonban, aki szerelmével és férjével tart tűzön-vízen át, idővel bebizonyítja, hogy méltó társuralkodó, és visszaállítja családja nevének becsületét.

Egyiptom elestével Marcus Antonius és felesége, Kleopátra királynő önkezével vet véget életének. Gyermekeiket, a kis Ptolemaioszt és az ikreket Alexandert és Kleopátra Szelénét a győztesek hajóra ültetik, hogy Octavianus, a későbbi Augustus császár parancsára Rómába vigyék. Az udvarban nem csak megaláztatás és keserű fogolysors jut osztályrészükül, Octavia gyöngéd szeretettel veszi körül őket, míg Juliában és Marcellusban igaz barátokra találnak. De mialatt Róma népe és az udvar azt találgatja, ki lehet a rabszolgák érdekeit szenvedélyesen védő, lázadó vörös sas, ők abban bíznak, hogy egy napon visszatérhetnek Alexandriába. Ám az események gyorsan peregnek, és hamarosan elérkezik Alexander férfivá avatásának napja - Octavianusnak pedig döntenie kell a királyi gyermekek sorsa felől.