Zsolt Pacskovszky

A Hercegnőkben szerepel Hamupipőke és néhány más híresség, de főként olyan hercegnőkkel találkozunk a lapjain, akiket méltatlanul elfeledtek. De ez még nem minden. A Hercegnőkben különleges történeteket találunk, anekdotákat, titkokat és arcképeket. Néhány megnevettet, néhány ijesztő, és van, ami álmodozásra késztet. És ez még mindig nem minden. A Hercegnőkben nem csak hercegnők vannak. Vannak benne napernyők, csókok és kövek is. Kertek, egy herceg, gyászlepkék. Rejtélyek, egy világtérkép. Szerelem. Ahogy az már lenni szokott. De van még benne más is. A Hercegnők úgy mesél a hercegnőkről, ahogyan még soha senki, úgy mutatja be őket, ahogyan mások még soha. És még ezzel is keveset mondtunk…

A tizenhét éves Bence sokszor elképzeli, hogy zuhan. Hogy kilép ebből az egészből. Nem volna nehéz: egy ugrás a bérház tetejéről. Vajon mi tartaná őt vissza? Ha az anyja újra hozzájuk költözne? Ha az apja abbahagyná az ivást? Ha volna barátnője? Ha végre valaki szeretni tudná? Egy napon új tanárnő érkezik az iskolába, kopogó léptei felverik a folyosó csendjét. Vörös csizmát visel, feszül rajta a farmer, Bence nem tudja levenni róla a szemét. Néhány nappal később összefutnak, s a fi ú hazakíséri a tanárnőt. Ami azután történik, arról nem beszélhet senkinek. Titkolózás, cinkos kacsintások, önvád - Bence nem ura többé a tetteinek. Úgy érzi, zuhanni kezdett, és hiába kapálózik, nem nyújtja senki a kezét.

Amikor három év múltán Tóbiás visszatér a tölgyre, szomorú kép tárul a szeme elé. Furkó Döme és Türkiz Leó zsarnoksága alatt a fa sorvadásnak indult. Az ágakon sűrű zuzmótelepek és moha, a kéreg kiszáradt és felrepedezett, a lombozat megritkult. A kö zeledő tél talán a parányi falakók pusztulását hozza. A fafőtanács tudósait és a pőréket munkatáborokba hurcolták, Liliát egy tojásbörtönben tartja fogva Leó. Ám a három fiatal, Tóbiás, Lilia és Leó származását olyan titok övezi, amely mindent megvál toztat, és mire beköszönt a tavasz, új időszámítás kezdődik a fán. Egy felejthetetlen liliputi világot tár elénk az utóbbi évek legnépszerűbb francia kalandregénye. A számos nemzetközi díjjal kitüntetett könyv meghódította Európát, új, izgalmas hang on szól barátságról, harcról, szerelemről, természetről, családról, emberségről.

„Könnyűnek érzem magam. Olyan, mintha vattával kitömött rongybaba lennék. Körülöttem minden vakítóan fényes. Olyan, mintha egy felhőn ülnék. Szép idő van. A tenger felett repülök, a hullámok a homokpartot nyaldossák. Megpillantom a bretagne-i kis házat, a partot, ahová futni mentünk Jérôme-mal. Lulu ott van a homokban, újra meg újra megtölti a vödrét, majd felfordítja. Pault látom, velem szemben áll, szélesen rám mosolyog. Szomorúnak tűnik. De azért mosolyog rám. Vörös a szeme. Bizonyára megint hagymatortát készített. És aztán hirtelen leszáll az éj, már nem vattával kitömött baba vagyok, elnehezültem, mint az ólom, már nem repülök, zuhanok lefelé, és hallom, hogy Paul felüvölt: »Mit csinál ez az őrült?«” Agnes Ledig (1972) francia író, végzettsége szerint szülésznő. Regényírással akkor kezdett foglalkozni, amikor három gyermeke közül az egyik leukémiában meghalt. Második könyve, az Egy lépés a boldogság 2013-ban elnyerte aPrix Maison de la Presse-t. A szerző családjával egy kis elzászi faluban él. Magyarul ez a regénye olvasható először. Julie jó ideje nem hisz már a tündérmesékben. Egy szupermarketben pénztáros, és egyedül neveli kisfiát, az óvodás Lulut, aki az egyetlen fénysugár az életében. Egy szürke, borongós napon aztán nagyot fordul vele a világ: a jómódú, középkorú Paul – aki nemrég vetett véget kiüresedett házasságának – nagylelkűen meghívja őt kisfiával együtt tengerparti házába, Bretagne-ba. Velük tart Paul fia, Jérôme is, a kissé kiégett orvos, akinek a felesége pár héttel korábban lett öngyilkos. A kis Lulunek köszönhetően a három felnőtt életébe lassan visszatér a vidámság és az optimizmus. Hazafelé azonban beléjük rohan egy autó… Agnes Ledig történeteinek legdrámaibb epizódjaiba is képes reményt és humort csempészni. Az Egy lépés a boldogság hol könnyeket csal az ember szemébe, hol nevetésre, az élettel való megbékélésre késztet.