Sara Pennypacker

A harmadikos Klementin a csúcson érzi magát - na, jó, nem mindig. Amikor osztályfőnöke bejelenti, hogy "Ki Mit Tud"?-ot rendeznek, Klementin pánikba esik. De hiszen neki semmihez sincs tehetsége. Nem tud énekelni, se táncolni, és semmiféle hangszeren nem játszik. Még csak ugrándozni sem tud igazán jól. És ha ez nem elég, Klementin tökéletes legjobb barátnőjének, Margónak annyi mindenhez van tehetsége, hogy már fel sem tudja sorolni...

Péntek reggel kicsit izgatottan ébredtem: ez lesz az utolsó nap, amikor még el kell tűrnöm Nagel kisasszonyt. És közben aggódtam is, mert valami rossz előérzetem volt, de nem tudtam, mi az. Az iskolában megtudtam. – Ebéd után átmegyünk a városházára – jelentette be Nagel kisasszony. Felvett egy papírt: – Ezen az áll, hogy a ceremónia levélolvasással kezdődik. Egy órakor. Ettől kis híján szívrohamot kaptam. Egész délelőtt csak ültem, és a gyomrom úgy elszorult, hogy belefagytam a székembe. Tök némán; annyira, hogy egyetlen egy „Klementin-figyelj!”-t se hallottam. Ami vadonatúj rekord. Ez a szívroham jó oldala. Szerintem. Klementin nem hisz a fülének – lehet, hogy szeretett tanítója, Mr Pusenya nem marad tovább az iskolában, hanem kutatóexpedícióra megy Egyiptomba! Soha egy tanító sem értette Klementin ösztönös természetét, az állandó rajzolhatnékját, sem azt, hogy versenyre kel a faliórával, mikor túlságosan hosszúnak tűnik a nap. Az osztályt pedig helyettes fogja tanítani, aki csupa új szabályt vezet be, amikből Klementin semmit sem ért. Nincs más megoldás, határozza el Klementin: ki kell találni valamit, amivel maradásra bírhatja tanítóját. Ha ezzel tönkreteszi tanítója nagy lehetőségét, ami az ember életében csak egyszer következik el – nos, megéri! Vagy nem?

Chlapec Peter a lišiak Pax sú nerozluční priatelia, odkedy Peter líščie mláďa zachránil. Lenže jedného dňa sa stane čosi nepredstaviteľné. Otec narukuje do armády a prinúti Petra vypustiť lišiaka späť do divočiny. O chlapca sa má postarať starý otec, päťsto kilometrov od domova. A pre Paxa tam nie je miesto. A tak sa chlapec – napriek blízkosti vojny – vyberie svojho lišiaka hľadať. Pax medzitým vytrvalo čaká na svojho chlapca a vydáva sa na vlastné dobrodružstvo...

Klementínka nemá najlepší týždeň. Pondelok ju pošlú do riaditeľne, lebo Grétke ostrihala vlasy, utorok sa na ňu Grétkina mama poriadne naštve, stredu ju zas pošlú k riaditeľke… Štvrtok sa s ňou Grétka prestane baviť, piatok sa začína zlými vajíčkami, a to nie je ani zďaleka všetko, lebo sobotu sa na ňu naštve ešte aj vlastná mama. No dobre teda, Klementínka má PRÍŠERNÝ týždeň.

"Külön, mégis együtt. Elválaszthatatlanul. Szóval... néhány napja biztosan tudtam, hogy Pax evett. Éreztem. Múlt éjjel megláttam a holdat, és tudtam, Pax is épp azt nézi, ugyanakkor. Gondolod, ha érzem, hogy Pax él, úgy is van? Igen." Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot. Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van - hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség. Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.

Léto je za dveřmi, a Klementýnka není připravená. Není připravená začít mluvit se svým taťkou, protože má na něj pořád vztek, že snědl maso. A tak vyjadřuje svůj smutek tím, že mu dává smutné obrázky zvířat, která nechtějí skončit na něčím talíři. Pak je tu to miminko, co se má každou chvíli narodit. Klementýnčina mamka se taky nezdá být připravená. Najednou je posedlá uklízením (taťka tomu říká hnízdění), ale přitom ještě ani nevybrala jméno. Klementýnka jen doufá, že to děcko nebude… na baterky. A na co Klementýnka opravdu není připravená, je loučení s panem učitelem z třetí třídy. Ale co je horší, říct, či neříct sbohem?

Waylon tele van ötletekkel, hogyan tehetné klasszabbá a világot a tudomány segítségével. Például teleportálással, az emberi kopoltyú feltalálásával és azzal, hogy egy nap képesek leszünk majd irányítani a gravitációt, és így muffinokat lebegtetni magunkhoz. Ám nehéz a fantasztikus találmányokra koncentrálni, amikor az ember épp a saját, külön bejáratú Ősrobbanását éli át. Arlo Brody két csapatra szakítja a negyedikes fiúkat. Waylon viszont szeretne mindenkivel jóban lenni. Mindenkivel, kivéve a rémes új fiút, Baxter Boylent. Waylon nővére, Neon, egyre távolabb és távolabb kerül a családjától. Waylon arra vágyik, bárcsak minden úgy volna, mint azelőtt: amikor Neon még nem járt csupa feketében, és nem mondogatta folyton, hogy "Mi értelme van?". Amikor már épp úgy tűnne, hogy Waylon világa végképp darabjaira hullik, történik valami, ami újra mindent és mindenkit összefog - mégpedig kétségkívül Valami Irtó Klassz dolog!

Már megint rossz nap jön? :( Klementin az idegösszeomlás szélén áll. A szülei kitették otthon a „Családi kupaktanács!" táblát, és ő attól tart, hogy valamit megint elrontott. Túl sokat piszkálta a kisöccsét? Szanaszét hagyta a dolgait? Vagy esetleg túl sok egészségtelen ételt evett? Akárhogy is próbálkozik Klementin, szülei nem hajlandóak elárulni, mi a kupaktanács témája. Ha rajta múlna, az szerepelne a napirendi pontok között, hogy „Gorilla beszerzése itthonra". Ehelyett azonban valami teljesen másról van szó. És a más nem mindig jelent ám jót! Az egyik legélvezetesebb dolog a Klementin-könyvekkel kapcsolatban, hogy Klementin épp olyan valódinak tűnik, mint azok a gyerekek, akikkel nap mint nap dolgozom. Megvannak az erősségei (mindent észrevesz, kedves, igyekvő) és a gyengéi is (nem bír nyugton maradni, és impulzív). És éppúgy vannak jó és rossz napjai, mint minden gyereknek. - Heidi Grange, amazon.com Örülnék, ha Klementin az osztályomba járna. Mindig önmagát adja, amit csodálok benne. Nagyszerű barát lenne, emellett kreatív és vicces is. Mindene a családja, és megtesz minden tőle telhetőt. A gond csak az, hogy a dolgok nem mindig alakulnak simán. - Brenda, goodreads.com Tudd meg, mi zajlik a háttérben! Felolvasásra 6 éves, önálló olvasásra 8 éves kortól ajánljuk!

Pokračovanie podmanivého príbehu o nerozlučnom priateľstve chlapca a lišiaka, do ktorého zasiahla vojna. Peter a jeho lišiak Pax sa naposledy videli pred rokom. Kedysi nerozluční priatelia teraz vedú veľmi odlišné životy. Pax a jeho družka Ježatá priviedli na svet mladé, ktoré musia chrániť pred jeho nástrahami. Peter, čerstvá vojnová sirota, sužovaný pocitmi viny a osamelosti, opúšťa svoj adoptívny domov u Voly, aby sa pridal k vodným vojakom – skupine ľudí odhodlaných zaceliť zem doráňanú vojnou. Keď jedno z Paxových mláďat vážne ochorie, lišiak sa obráti na jediného človeka, ktorému dôveruje. A bez ohľadu na to, ako veľmi sa Peter usiluje zatvrdiť svoje zlomené srdce, láska si doň zakaždým nájde cestu. Chlapec aj lišiak sa vydávajú na cestu domov, za uzdravením... a opäť aj jeden k druhému. Oceňovaná autorka Sara Pennypackerová prináša dlho očakávané pokračovanie Lišiaka Paxa. V nádherne spracovanej knihe rozpráva o rodinách, ktoré si vyberáme, a o liečivej moci lásky. Obálku a ilustrácie rovnako ako pri prvej knihe vytvoril uznávaný ilustrátor Jon Klassen. Pre čitateľov od 10 rokov Z anglického originálu preložil Michal Jedinák.

"Miután megszeretsz valakit, félni kezdesz", de mégis megéri. Peter és rókája, Pax már rég nem találkoztak. A korábban elválaszthatatlan társak mostanra merőben másfajta életet élnek. Paxnak és társának, Borzasnak kicsinyei születtek, akiket óvniuk kell a világ veszedelmeitől. Eközben Peter, a háború következtében árván maradt fiú, akit mardos a bűntudat és a magány, hátrahagyja fogadott otthonát és Volát, hogy csatlakozzon a Vízi Harcosokhoz - ahhoz a csapathoz, akik eltökélten dolgoznak azon, hogy meggyógyítsák a földet a háború okozta sebektől. Amikor Pax egyik kicsinye súlyosan megbetegszik, a róka az egyetlen emberi lényhez fordul, akiről biztosan tudja, bízhat benne. És nem számít, Peter mennyire igyekszik megkeményíteni a szívét, a szeretet mindig utat tör magának. Így a fiú és a róka is azon kapják magukat, hogy újfent útra kelnek: haza, a gyógyulás és ismételten egymás felé.