Szilárd Podmaniczky

A klímadogma az állítja, van globális felmelegedés, és ezért a légkörbe juttatott, növekvő mennyiségű szén-dioxid a felelős. De jön egy fiatal tudós, és műholdas adatok segítségével bebizonyítja, hogy a globális felmelegedés nem a szén-monoxid számlájára írható. Úgy látszik, nem tartható tovább az a politikai retorika, amely a felmelegedés apokaliptikus víziójával tartja rettegésben az embert. Egy tudóst azonban sokkal könnyebb eltávolítani, mint egy ekkora víziót lerombolni. Csakhogy Larry Brandtet nem olyan fából faragták, aki könnyen megadja magát. Larry apró srác volt, mikor a fejébe vette, hogy valami egészen különös dolgot fog felfedezni. Ez az ösztönös vágyakozás a tudományos pálya felé tereli, de őt nem a kutatói karrier, hanem a felfedezés izgalma hajtja. Larry ízig-vérig mai fickó, szerelmek és barátságok szövevényes hálójában kering, ám egy váratlan esemény arra kényszeríti, hogy újragondolja az életét.

A regény az Időntúli hétméteres című regénytrilógia bevezető része. Egy kisfiú történetét meséli el, aki életében először indul útra egyedül, hogy hanglemezt vásároljon, ám túlságosan is élénk fantáziája különös kalandok felé sodorja.A második regény, Vénusz a Rózsadombon, egy hasonlóan élénk fantáziájú kislány történetét meséli el, aki a szomszéd ház pincéjének egyik szekrényén át egy különös, jövőbeli világba jut. A harmadik regény az Ork és Orkla címet viseli, amely egy férfi és egy nő közös életének azt a részét meséli el, amikor anyagilag függetlenek már a világtól, szabadok, de belül még nem állnak készen a kiszabadulásra. A három regényben szereplő fiú és lány, férfi és nő fantáziavilágát és realitástapasztalatát vetítheti egymásra az olvasó, s átélheti az életnek azokat a fázisait, amikor a gyermekkor szabad világából a felnőttkor nagyon is kötött, kényszeres világán át újra egy szabad világ felé indulhat, de már közel negyven év terhes tapasztalatával.

„Megmarkolta a könyvet, mint egy teniszütőt, amelynek szakadt, szétszálkásodott húrjai csapzott frizuraként lógnak az ütő fejéről. Aztán középen fölütötte, s mindaddig olvasta, míg vissza nem tért az első oldalon át középre, hogy aztán újra marokra szorítsa a könyvet, mint egy teniszütőt, amelynek húrjai szabályos vonalakban, könnyedén, mégis gigantikus erővel feszülnek az ütőfejen.” P.Sz.

Ennek hallatán Pesztonka örömmel csapta a magasba karját, ám a mozdulatnak útját állta Józsi bácsi, s a bekapcsolt elektromos sokkoló csakhamar megtette a hatását. Józsi bácsi egy másodperc alatt százszor fűzte a tűbe a cérnát, és százszor rántotta ki, úgyhogy a végén önelégülten hullott a padlóra, s mielőtt végképp elvesztette az eszméletét, csak ennyit nyögött ki: nem tudtam, hogy ilyen jó hatással van rám a hidegfront…