Robert Massie

Az ifjú orosz trónörökös beleszeret egy német nagyhercegnőbe; nem vágyik másra, csakis arra, hogy vele élhessen békében, nyugalomban, szeretetben. Érzelmei viszonzásra találnak - összeházasodnak. Közben meghal a trónörökös apja, az erős kezű cár. Az új uralkodó, aki a legszívesebben a feleségének és a gyermekeinek élne, nem alkalmas a kormányzásra. A birodalom hanyatlásnak indul; a nép elégedetlen, megjelennek az új eszmék képviselői: felüti a fejét a szocializmus és a kommunizmus. A házaspárnak négy leánya és egy fia születik. Alekszej cárevics, aki az apja, II. Miklós cár után trónra kerülhet, magában hordozza a hibás gént, amelyet dédanyja, Viktória királynő terjesztett szét népes családjukban. A kisfiú vérzékenységben szenved. A gyermekeiért élő-haló cári pár mindent és bármit megtesz annak érdekében, hogy enyhítsenek Alekszej szenvedésein, és biztosítsák számára a majdani uralkodás lehetőségét. Mindent és bármit... Akár arra is képesek, hogy közel eresszenek magukhoz egy szibériai parasztot, akit egyesek sarlatánnak, mások szent embernek, megint mások idegen hatalmak ügynökének tartanak. Miközben a cár - eleget téve családi és szövetségesi kötelezettségeinek - belevezeti Oroszországot az I. világháborúba, a hátországban Alekszandra cárné egyre inkább Raszputyin befolyása alá kerül. A rossz, de legalábbis megkérdőjelezhető döntések hátterében többnyire ez a furcsa ember áll - az ember, aki olyasmire képes, amire senki más: valóban segít a beteg trónörökösön. Talán örökre titok marad, milyen kapcsolatban állt a birodalmat tévútra térítő Raszputyin, valamint a Svájcban a szocialista forradalmat tervezgető Lenin a császári Németországgal: eszközök voltak csupán, amellyel a németek a félelmetes orosz sereget kívánták megfékezni, amellyel a cári Oroszországot akarták térdre kényszeríteni? Az azonban egyértelmű: ha Alekszej cárevics nem vérzékeny, a cári családnak nincs szüksége Raszputyinra, és ha a monarchia nem lett volna idejétmúlt rendszer, Lenin és társai sem kerülhettek volna előtérbe. A véletlenek furcsa összjátékának, vagy talán egy körmönfont, ravasz, éveken át előkészített terv sikerének köszönhetően a régi idolok porba hullottak, a rendszer megbukott, és a "nép akaratát" zászlójukra tűző önjelölt vezérek könyörtelen és végleges megoldást választva megszüntették a veszélyt, amelyet a cári család jelenthetett volna vörös rémuralmukra. A Pulitzer-díjas szerző, Robert K. Massie eredetileg személyes okokból kezdte tanulmányozni Alekszej cárevics életét (az ő fia is vérzékenységben szenvedett), ám ezen a vonalon haladva fokozatosan megismerte, kibontotta, éveken keresztül kutatta a Romanovok történetét.

Hatalomra vágyó anyák, elképesztő különcök, délceg katonák, mohó karriervadászok, intrikák, hűtlenség és szerelem, gyilkosságok, politikai összeesküvések, szex, háború és szenvedély... Ebben az életrajzban minden benne van, ami egy kiváló történethez kell. - Bookreporter A Pulitzer-díjas szerző könyvének főszereplője egy jelentéktelen német hercegnő, aki tizennégy évesen Oroszországba kerül, és a történelem egyik legjelentősebb, legnagyobb hatalommal rendelkező, legizgalmasabb egyéniségű asszonyává válik. A nem túl nagy befolyással bíró nemesi családba született Katalinból a véletleneknek és saját kitartásának, eltökéltségének köszönhetően Oroszország cárnője lett. Az éles eszű, kielégíthetetlen kíváncsiságú fiatal nő rajongott a felvilágosodás filozófusaiért, és miután trónra jutott, megpróbálta a gyakorlatban alkalmazni az újszerű elképzeléseket, ezek segítségével kísérelte meg az elmaradott orosz birodalom felvirágoztatását. Személyes vagy levélbarátság fűzte a kor legjelesebb történelmi és irodalmi személyiségeihez, Voltaire-hez, Nagy Frigyes királyhoz, Mária Antóniához, sőt még az amerikai haditengerészet hőséhez, John Paul Joneshoz is. Trónra jutását követően a Montesqueiu által idealizált "jóindulatú despotizmus" megtestesítője kívánt lenni, de szembesülnie kellett a jobbágyság intézményrendszerére felépülő orosz valósággal. Harmincnégy éven keresztül irányította és fejlesztette az óriási birodalmat, háborúkat vívott, támogatta a kultúrát, megpróbált segíteni a sokat szenvedett népen. Túljutott néhány magánéleti válságon, területeket hódított el más országoktól, megbirkózott a véres francia forradalom által elindított politikai változások szökőárjával, és nőiességének, éles eszének, intelligenciájának, ravaszságának köszönhetően élete utolsó pillanatáig trónon maradt. Voltaire és Diderot imádta és dicsérte, a legnagyobb klasszikus filozófusok közé sorolta, ugyanakkor voltak, akik rettegtek tőle, akik "észak Messalinájának" nevezték. Családjának tagjai, barátai, miniszterei, tábornokai, szeretői, ellenségei, életének valamennyi fontosabb fő- és mellékszereplője életre kell ebben a színes és érdekes könyvben. Megismerhetjük ambiciózus, folyton intrikáló anyját; gyenge jellemű, mégis erőszakos férjét, III. Péter cárt; boldogtalan fiát, Pált; imádott unokáit és persze a kegyenceit, azokat a délceg ifjú gárdatiszteket, akik mellett szórakozni kívánt, akiktől szerelmet és barátságot várt, akiknek segítségével vissza akarta nyerni ifjúságát; megismerhetjük annak a férfinak, Grigorij Patyomkinnak az életútját, aki minden bizonnyal a legfontosabb szerepet játszotta a cárnő életében. Elképesztő könnyedséggel megírt, szilárd tényeken alapuló történet. A szerző rámutat az összefüggésekre, közel hozza az olvasóhoz a történelem jelentős és híres alakjait; bemutatja az események, az egyes személyek és népek sorsát befolyásoló részleteket és emberi tényezőket, s teszi mindezt olyan közvetlenséggel, hogy az olvasó úgy érzi, II. Katalin cárnő és kortársai karnyújtásnyi távolságba kerülnek.