István Sigmond

A Varjúszerenád egy félelmetes nyelvi érzékkel megírt szürreális pusztulástörténet, amely az expresszionista vizualitás eszközeivel és a kifinomult, szimultán regénytechnikával építi fel a maga démoni világát, kimérten, precízen, minduntalan elbizonytalanítva az olvasót, hogy mikor melyik regényszegmentumban van, mert a narratív síkok és a megszakított történet részei szinte észrevétlenül fonódnak össze, és akadálytalanul lendítik tovább az olvasás menetét. Egy faluban kiszáradnak a kutak, elapad minden víz, és csak a távoli erdőkön túlról hozni, ott viszont farkasok és üldöző lovasok csapnak le minden vízszerzéssel próbálkozó emberre. Átok ül a falun, és csak egyetlen ember tehet valamit, a narrátor apja (Apa), aki ért a vízszerzéshez, és tulajdonképpen úgy hajtja uralma alá a falut, hogy mindenki csak tőle kaphat vizet. Nem lehet kihagyni egy sort sem a regényből, mert lehet, hogy éppen abba van az, amit alkalmad van végre megtudni - soha többé nem fog eléd kerülni az alkalom. Az Irodalmi Jelen regénypályázatának I. díjjal kitüntetett műve.