Zsigmond Széchenyi

Széchenyi Zsigmond Elefántország című könyve első ízben 1934-ben jelent meg. A Csui! című nagy sikerű vadásznaplója után ez a második könyve, amely ezúttal nem szabályos vadásznapló. Az időközben tapasztalt Afrika-vadásszá vált Széchenyi ebben a művében újabb expedícióinak kiemelkedő eseményeit írja meg. Nagy fogú elefántokkal, hatalmas bivalyokkal, támadó oroszlánokkal találkozhatunk a kötet lapjain. A vadászkalandokat kitűnő zoológiai és etnográfiai megfigyelések gazdagítják. Külön figyelmet érdemel a könyv képanyaga. A szerző saját felvételei önmagukban is szenzációt jelentettek megjelenésük idején.

Széchenyi Zsigmond "Ünnepnapok" címmel folytatta "Ahogy elkezdődött..." című önéletrajzi könyvét. Az ikerkötet második felében nem időrendi sorrendet követ az író, hanem a "vadászati főkönyv" pirosbetűs ünnepeit veszi sorra páratlan korrajzot nyújtva a 20. század első felének soha meg nem ismételhető vadászatairól. Ha nem lenne olyan lebilincselő a stílusa, azt is mondhatnánk, hogy a legjobb magyar vadászati szakkönyv, melyből a ma is mérvadó vadászetikán kívül pontos eligazítást kaphatunk a vadászatok rendezéséről, a fácánvadászat "magas" tudományáról, vagy a szarvasállomány javításának módjáról. Az "Ünnepnapok" Széchenyi Zsigmond legérettebb műve, joggal lehet tehát minden magyar vadász bibliája

Széchenyi Zsigmond "Hengergő homok" című könyve a sivatag kietlen homokdűnéi köz vezeti az olvasót. Útitársai mindketten nevezetes emberek. Horthy Jenő szintén kiváló Afrika-vadász, a kormányzó öccse, a hajdani Budapest lovaséletének meghatározó egyénisége. Almásy László pedig már a könyv megírása idején, 1935-ben ismert sivatagkutató, az arabok "Abu Ramlája", a Homok Atyja, akinek kalandos élete "Az angol beteg" című Oscar-díjas film forgatókönyvéhez is alapul szolgált. Ezerötszáz kilométer járatlan sivatagi út áll a felfedezők előtt, melynek során a világon először szeli át autóval a Líbiai-sivatagot. Útközben Széchenyi Zsigmondnak sikerül elejtenie máig világrekordnak számító addaxát!

Az "Ahogy elkezdődött..." Széchenyi Zsigmond írói munkásságának valószínűleg legkiemelkedőbb alkotása. Ebben az önéletrajzi kötetben a tündéri gyermekkort idézi meg végtelen kedvességgel, finom humorral és egy cseppnyi nosztalgiával. Megismerhetjük c saládját, barátait, tanítóit, a sárpentelei és mileschaui hétköznapokat. Mindezeket "életének vezérlő csillagán", a vadászaton keresztül láttatja velünk Széchenyi Zsigmond. Vele tarthatunk vadásszá válásának első lépéseiben, a csúzlitól a flóberten k eresztül a komoly fegyverekig. És közben végigizguljuk az "elsőket", az első verebet, az első mókust, az első őzet, észrevétlenül megismerhetjük az igazi vadászat és vadászetika máig érvényes alapjait.

"Ma már a Zambezi folyótól délre csak állatkertben bőg az oroszlán, akárcsak Budapesten. Hanem itt, legalábbis egyelőre, még bőg... Itt még ősi birodalmában bőg, ugyanilyen teli torokkal, ahogy annak idején, vagy ötven évvel ezelőtt, rábőgött arra a fehér emberre, aki elsőnek merészelte megháborgatni." Széchenyi Zsigmond Elefántország című könyve első ízben 1934-ben jelent meg, második könyveként a Csui! című, nagy sikerű vadásznapló után. Az időközben tapasztalt Afrika-vadásszá vált Széchenyi ebben a művében újabb expedícióinak jelentősebb eseményeit írja meg. Nagy fogú elefántokkal, hatalmas bivalyokkal, támadó oroszlánokkal találkozhatunk a kötet lapjain. A vadászkalandokat kitűnő zoológiai és etnográfiai megfigyelések gazdagítják. Külön figyelmet érdemel a könyv képanyaga. A szerző saját felvételei önmagukban is szenzációt jelentettek megjelenésük idején.

Csöndlegyen úr. ? Ez az abesszín név ragadt rá gróf Széchenyi Zsigmondra, amikor szerte a világon már ismerték műveit, a szafarikon várták felbukkanását, amikor csodálták vadászművészetét. Mert a vadászat sporttá, és egyesek szerint művészetté vált a tizenkilencedik század utolsó éveitől a második világháborúig. Gróf Széchenyi Zsigmond nem tett mást, mint megvalósította gyermekkori álmát. Volt honnan példát vennie, a családban sok...

A Csui!... Széchenyi Zsigmond első és egyben legismertebb könyve. Az afrikai vadásznapló máig tartó népszerűségét annak köszönheti, hogy úgyszólván helyszíni tudósítást ad az expedíció mindennapjairól, Afrika állatvilágának valamikori gazdagságáról. A szerzővel együtt bújunk a sűrűbe oroszlánok után, követjük napokig a hatalmas agyarú elefántot vagy élvezzük a bennszülöttek éjszakába nyúló táncát. Az izgalmas, gyakran humoros kalandokat szakszerű zoológiai és etnográfiai leírások szövik át. A Csui!... nyelvezete az azóta eltelt kerek hetvenöt év alatt mit sem kopott, fényképei pedig olyan értékeket képviselnek, hogy a közelmúltban több önálló kiállításon is bemutatták őket.