József Szentpéteri

Színészek és rendezők: szereplők az európai história pannon színpadáról. Emberöltők sorsformáló alakjai: velük és általuk történtek a legfontosabb események - az utókor ítélőmesterei mégsem róluk nevezték el azt a korszakot, amelyben éltek. Szemmel láthatólag mindig az első sorban tevékenykedtek, csak kissé háttérbe húzódva. Igazi háttéremberek. Látszólag szürke eminenciások, valójában színes egyéniségek. A kötet több korosztályt és különféle szemléletet képviselő mintegy félszáz történész munkatársa hetvenöt személyt választott ki, hogy a korabeli társadalmi áramlatok mozgatórugóit saját és hősük személyiségén keresztül mutassa a múltunk iránt érdeklődő nagyközönségnek.

Egy gyönyörű rovar, mely évekig fejlődik a víz alatt csak azért, hogy egy napon pár röpke órára a felszínre jusson, s millió társával együtt elvarázsolja a folyót - majd elpusztuljon. Egy kérészfajról van szó, a tiszavirágról. A valaha egész Európában elterjedt csodálatos faj mára már szinte kizárólag Magyarországon él. Három esztendeig az emberi szem elől rejtve, a folyó medrében fejlődnek lárvaként, sötét járataikban. Aztán egy nyári napon, mintegy varázsütésre, milliónyi rovar lepi el a vízfelszínt. Az egész évben oly békés, nyugalmat árasztó folyó ünneplőbe öltözik. A víz szinte forr a kérészek tömegétől és az őket támadó halak csapkodó úszóitól. A levegő pedig megtelik zizegő szárnyak millióival. A tiszavirágok kéjes révülete azonban mindössze pár röpke, mulandó óráig tarthat, mely elteltével kábultan, magatehetetlenül hullanak vissza a Tisza ölébe. A nemrég még bölcsőként otthont adó folyó koporsóként zárja magába bódult gyermekeit. A víz újra csendes, nyugodtan hömpölyög tovább. A káprázatos előadás egy év múlva ismét megtekinthető. Ám akkor is csak 2-3 napig.

Éppen 110 év telt el azóta, hogy mesés kincsre bukkantak egy eldugott bihari falu határában, a tépei Görbekertben, melyet "aranyos dombként" őrzött meg a családi emlékezet. A szerencsés találók az ölükbe hullott arany-és ezüstholmikon igazságosan megosztoztak, s bizonyára mindez a jótékony feledés homályába merült volna, ha éppen nem közeleg karácsony szent ünnepe... - ezzel kezdődik a magyarországi régészeti nyomozások egyik izgalmas fejezete az 1911 decemberében talált kincs történetéről. Az elmúlt évszázad régészeti és művészettörténeti kutatásai során bebizonyosodott, hogy kb. 1350-1500 éves leletekről van szó; a Kárpát-medencét uralma alatt tartó avar kagán kincstárából származó tárgyakról, melyek fordulatos sorsának állomásait ekképpen lehet rekonstruálni: bizánci-avar ajándékcsere, tezaurálás, fejedelmi temetkezés, sírrablás, s végül rejtekhely a mocsárban. Levéltári és meteorológiai források tanulmányozása, helyszíni szemlék, múzeumi kiállítások sora, három nemzedék egymásra épülő munkája kellett ahhoz, hogy a kincsből ránk maradt mindössze fél tucat lelet (aranyozott ezüst tálalótál, ezüstkorsó és -kehely, arany álcsatos díszöv verete, aranyszerelékes kard és kés leszaggatott részei) segítségével az Avar Kaganátus keleti határát jelentő Csörsz-árok partjáról eljuthassunk a Bizánci Birodalom fővárosáig, Konstantinápolyig.