Jana Vagnerová

Psychologický román Spoluviníci vypráví o devíti dlouholetých přátelích, kteří odjedou na zimní dovolenou do hotelu na vrcholku zasněžené hory. Znají se celou věčnost, jsou úspěšní, na první pohled šťastní a těší se, jak si pobyt pořádně užijí. Ale po proflámované noci zjistí, že jsou vinou ledovky odříznuti od okolního světa, lanovka nejede, elektřina nefunguje a venku řádí sněhová vánice, a hora je tudíž zcela nedostupná. To by mohlo být skvělé dobrodružství, kdyby ovšem venku kousek od hotelu neležela jedna ze zúčastněných osob probodnutá lyžařskou hůlkou. Ostatním tedy nezbývá nic jiného než zapálit svíčky, nalít si whisky a podívat se jeden druhému do očí. Kniha je thrillerem, v němž se každý bojí především sám sebe. Detektivka, v níž není až tak důležité, kdo je pachatel. Psychologické drama, v němž všechny staré křivdy vyplouvají na povrch. Čtenář se dozvídá o propletenosti vztahů mezi jednotlivými účastníky příběhu, v němž všichni měli motiv i příležitost k vraždě. Kdo je vrahem a jaká temná tajemství ukývají všichni aktéři tohoto mrazivého dramatu?

Senki sem gondolta, hogy a járvány ennyire kegyetlen lesz. Hogy lezárják Moszkvát - hiszen hogyan lehetne lezárni egy tizenhárom milliós várost? Kevesen vannak, akik megértik, csak az maradhat életben, aki minél távolabb kerül a civilizációtól, a városoktól és falvaktól - köztük Anna a férjével, a gyerekével, a férje volt feleségével és még néhány emberrel, akik csatlakoznak hozzájuk. És miközben kis konvojuk a megállíthatatlanul terjedő vírus elől menekül, egyszerre zajlik az emberiség nagy drámája és a családi dráma: a küzdelem a túlélésért, a szeretetért, az emberi érzések megőrzéséért úgy, hogy nap mint nap szembesülni kell a tömeges halállal. Valahol messze északon, Karéliában van egy tó, abban a tóban egy lakatlan sziget, s a szigeten egy kis vadászkunyhó - ott talán biztonságban lesznek. S hogy hogyan lehet újrakezdeni ott az életet, arra egyelőre jobb nem gondolni... "Ira azt mondta, egyeseknek nincs szerencséjük, és mindvégig öntudatuknál vannak, de hátha nekem éppen szerencsém lesz, mondjuk, elájulok a láztól, és akkor kezdődnek ezek a rohadt görcsök, úgy pedig egész biztos nem tudom visszatartani Szerjozsát, holtbiztos, hogy betöri az ajtót, akkor aztán nincs az a maszk, ami segítene, a francba, még ha szerencsém lesz is, mi a garancia, hogy nem gyávulok el, amikor tényleg rosszul leszek, és nem fogom magam behívni őt?"