Philip Yancey

Míg a keresztények egy része azt gondolja, hogy nemcsak joguk, hanem kötelességük is részt venni a politikában, mások határozottan tiltakoznak a kereszténység és a politika közös platformja ellen. Úgy vélik, e barátságban elhomályosul a kegyelem evangéliuma, és könnyen a hatalmi harc eszközévé válik. Jézus nem kötötte a tanítványai lelkére, hogy jól szerepeljenek a közvélemény-kutatásokban, ám azt meghagyta nekik, hogy só és kovász legyenek. De hogyan cselekedhetnének felelős állampolgárként a keresztények? Milyen célokat tűzzenek maguk elé egy modern demokráciában, amelyben különböző vallások és világnézetek élnek egymás mellett? A szerző ötféle megközelítésben mutatja be, miként viszonyulhatnak a keresztények a kormányhoz, illetve az egyház az államhoz. Számos történelmi példát kínál hit és közélet viszonyára, köztük a legutóbbi amerikai elnökválasztás tanulságait is elemzi.

Starý zákon zpodobňuje svět nekompromisně takový, jaký je. Na jeho stránkách najdete vášnivé příběhy lásky i nenávisti, děsivé příběhy znásilňování a čtvrcení na kusy, strohé záznamy o obchodu s otroky, pravdivé vyprácění o válečných hrdinstvích a kruté zradě. Nic tu není čisťounké a uspořádané. Rozmazlení spratci jako Šalomoun a Samson dostávají nadpřirozené dary, skutečně dobrého muže, jako je Jób, potká katastrofa... Na Bibli není nic pohodlného - pokud se nám nepovede zvyknout si na ni tak, že si ji pro sebe pohodlnou uděláme... Přestali jsme knize klást otázky, anebo přestala klást otázky nám? Přestali jsme s ní bojovat? Potom už ji nejspíš nečteme vážně. V knize Bible, kterou četl Ježíš si autor klade zásadní otázku, zda starozákonní literatura - pro svou syrovost - stojí vůbec za přečtení. Jedním dechem nabízí odpověď - svou nekonvenční interpretaci knih Starého zákona: - Jób: Vidění ve tmě; - Deuteronomium: Hořkosladká chuť; - Žalmy: Duchovnost v každé tónině; - Kazatel: Konec moudrosti; - Proroci: Bůh odmlouvá.

Každý člověk, který se někdy tázal po smyslu života, po existenci Boha a setkal se s osobou Ježíše, se ptal: "Vážně Bohu na nás záleží? Má vůbec Bůh zájem o utrpení tady na zemi?" Philip Yancey na tyto otázky odpovídá: - Jestli tak mohu mluvit, Bůh se "naučil". jak chutná život uvězněný na planetě Zemi. Ježíš poznal zármutek důvěrně, během krátkého, strastiplného života nedaleko prašných plání, kde se kdysi v bolestech svíjel Jób... - V Ježíši se Bůh jakoby položil na pitevní stůl, rozpažený v pozici ukřižovaného, aby se dal k přezkoumání všem skeptikům, kteří kdy žili... - Mám pocit, že všechny ty pokroucené teorie o Ježíši, které samovolně vznikaly už od chvíle, kdy zemřel, postě jen potvrzují to nesmírné riziko, jaké Bůh podstoupil, když se položil na potevní stůl - a dokonce se zdá, že to riziko vítá: "Prozkoumej mě. Vyzkoušej si mě. Rozhoduješ ty." Dejme tomu, že by mnoho lidí mluvilo o nějakém neznámém člověku. Někteří by říkali, že je příliš velký, jiní zas, že je příliš malý, a to by nás mátlo. Někteří by namítali, že je příliš tlustý, jiní by bědovali, jak je hubený; někteří by pokládali jeho vlasy za příliš tmavé, jiní za příliš světlé. Jeden výklad by byl, že má neobvyklou podobu. Existuje však ještě další možné vysvětlení. Třeba ji má správnou... Zkrátka, celá tahle neobyčejná věc je snad ve skutečnosti obyčejná, přinejmenším normální; snad je to střed. G. K. Chesterton Když jsem pracoval jako redaktor Campus Life a redigoval články svých kolegů, vznášel se mi po boku neodbytný přízrak pochybností. Říkal jsem si: "Kdo vlastně byl ten Kristus? Vážně tomu věříš? Nebo prostě dodržuješ stranickou linii a věříš v ni, protože tě za to platí? I ty ses připojil k bezpečnému konzervativnímu středu - k současným verzím právě těch skupin, které se Ježíšem cítily ohroženy?"

Philip Yancey kötetének kihívó címe bizonyára sokak figyelmét felkelti. De maga a könyv is magával ragad, bárhol lapozzunk is bele, mert életünk talán legnehezebben elhelyezhető valóságára tapint rá. A szenvedés, a fájdalom kikerülhetetlensége számtalan kérdést intéz hozzánk, melyekre a szerző őszintén, a hívő ember nehézségeivel is szembenézve igyekszik feleletet adni. A Biblia és a közvetlen emberi tapasztalat bölcsességét, a tudomány és a hit meglátásait egyaránt felhasználja, hogy beavasson a földi élet árnyékos oldalának misztériumába, mindvégig a megrendülés és a remény útjain vezetve az olvasót.

Rohanó világunkban nem könnyű cselekvés helyett pusztán létezni, vagy akár csak néhány percre elcsendesedni. Miként tanulhatnánk meg figyelni? Hogyan adhatnánk keretet napjainknak? Hogyan hozhatnánk összhangba az életünket a valósággal? Milyen jelzések figyelmeztetnek az igazságra, amely ellen túlzott aktivitásunkkal hadakozunk? Philip Yancey az imádság témakörét körüljárva ugyanazokat a kérdéseket teszi föl, amelyek előbb-utóbb mindnyájunkban megfogalmazódnak: Hallja-e Isten, amit mondok? Miért törődne épp velem? Ha úgyis tud mindent, mi értelme imádkozni? Miért tűnik olyan kiszámíthatatlannak, sőt rapszodikusnak az imáimra kapott válasz? Miért érzem egyszer közelinek, máskor távolinak Istent? Ő vagy én változom, amikor imádkozom?

Az igaz barátok hatása valamiképp meglátszik az ember életén – összegezhetnénk egyetlen mondatban Philip Yancey legújabb könyvének mondandóját, amelyben szellemi mentorairól készített portréit tárja elénk. A bemutatott személyek nem csupán a szerzőt győzték meg arról, hogy éltek a földön olyanok is, akik a törvény mellett a kegyelmet, az ítélkezés mellett a szeretetet, a szenvedély mellett az értelmet is ismerték. Közülük néhányan a világra is komoly hatással voltak. Hűségesen követték a belső hangot, s nézeteikkel kiálltak a nyilvánosság elé. Mások egy köteg papírlap mellé telepedve tekintettek vissza életükre, s jegyezték le gondolataikat az utókor számára. Akad köztük japán, holland, orosz, indiai, angol és észak-amerikai. Hagyományos értelemben nem mindannyian keresztények, sőt egyikük, Mahatma Gandhi el is utasította a keresztény hitet. Jézussal való találkozásuk azonban mindnyájukra maradandó hatást gyakorolt.

Atlanta, 1950-es évek. Egy fiatalon megözvegyült anya vallástanításból tartja el magát és két fiát, Marshall és Philip Yancey-t, akik egyre azon igyekeznek, hogy kitörjenek lakókocsiotthonuk szűkös keretei közül. Amikor Philip főiskolás lesz, döbbenetes titokra derül fény apja halálának körülményeiről, és kezdi megérteni, mi vezette anyját a szélsőséges és szikár vallásosság felé, és hogyan jutott arra a „szent” meggyőződésre, hogy Isten különleges célra rendelte a fiait.Az Ahová a fény vetült megkapó családi elbeszélés és fejlődésregény, hátterében a második világháborút követő viharos idők Amerikájával, amelyet a déli fundamentalizmus és a társadalmi változást sürgető polgárjogi mozgalmak egymásnak feszülő erői alakítottak. Ahogy a szerző személyes történetének és a megváltás utáni kutatásának darabjai összeállnak, kirajzolódik, mire képes az igazság iránti őszinte vágy. Még az is lehetségessé válik, hogy a hit félelem helyett a kegyelemben gyökerezzen.„Őszintén hiszem, hogy ezért a könyvért születtem a földre – mondja a szerző. – A gyerekkoromból ismert erők – faji alapú gyűlölet, politikai megosztottság, kultúrharcok – újra felütötték a fejüket modern formában. Aki hátranéz, előre lát.”

Vajon mit nyer a hitéből az üldözött kínai paraszt, az egyetemista, aki túlélte egy ámokfutó vérontását, az egykori szexrabszolga, és az apartheid áldozata, akit megfosztottak szeretteitől? Philip Yancey legújabb könyvében tíz embert próbáló helyzetről tudósít, ahol nemcsak újságíróként, hanem a kegyelem üzenetének közvetítőjeként is jelen volt. Benyomásai, amelyeket a helyszínen elhangzott előadásai szövegével egészít ki, bemutatják, mihez kezdenek hitükkel a keresztények ebben a sokszínű világban, a legképtelenebb élethelyzetekben ma, a 21. században.

Každý člověk, který se někdy tázal po smyslu života, po existenci Boha a setkal se s osobou Ježíše, se ptal: "Vážně Bohu na nás záleží? Má vůbec Bůh zájem o utrpení tady na zemi?" Philip Yancey na tyto otázky odpovídá: - Jestli tak mohu mluvit, Bůh se "naučil". jak chutná život uvězněný na planetě Zemi. Ježíš poznal zármutek důvěrně, během krátkého, strastiplného života nedaleko prašných plání, kde se kdysi v bolestech svíjel Jób... - V Ježíši se Bůh jakoby položil na pitevní stůl, rozpažený v pozici ukřižovaného, aby se dal k přezkoumání všem skeptikům, kteří kdy žili... - Mám pocit, že všechny ty pokroucené teorie o Ježíši, které samovolně vznikaly už od chvíle, kdy zemřel, postě jen potvrzují to nesmírné riziko, jaké Bůh podstoupil, když se položil na potevní stůl - a dokonce se zdá, že to riziko vítá: "Prozkoumej mě. Vyzkoušej si mě. Rozhoduješ ty." Dejme tomu, že by mnoho lidí mluvilo o nějakém neznámém člověku. Někteří by říkali, že je příliš velký, jiní zas, že je příliš malý, a to by nás mátlo. Někteří by namítali, že je příliš tlustý, jiní by bědovali, jak je hubený; někteří by pokládali jeho vlasy za příliš tmavé, jiní za příliš světlé. Jeden výklad by byl, že má neobvyklou podobu. Existuje však ještě další možné vysvětlení. Třeba ji má správnou... Zkrátka, celá tahle neobyčejná věc je snad ve skutečnosti obyčejná, přinejmenším normální; snad je to střed. G. K. Chesterton Když jsem pracoval jako redaktor Campus Life a redigoval články svých kolegů, vznášel se mi po boku neodbytný přízrak pochybností. Říkal jsem si: "Kdo vlastně byl ten Kristus? Vážně tomu věříš? Nebo prostě dodržuješ stranickou linii a věříš v ni, protože tě za to platí? I ty ses připojil k bezpečnému konzervativnímu středu - k současným verzím právě těch skupin, které se Ježíšem cítily ohroženy?"