Pál Závada

Holtak és utódok, családok és barátságok, eszmék és szerelmek két nemzedéke. Závada regénye Buchbinder fényképész 1942-es életképével veszi kezdetét, és az elmúlt század ötven évét íveli át. A Jadviga párnája és a Milota után a trilógia harmadik darabja csoportkép egy történelmi korról, amely a szerző `műtermében` személyes fikcióvá, párhuzamos élettörténetekké bomlik ki és fonódik össze. Hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája ez a könyv. Úgy húz magába, mint valamely lassú örvény, s ha mélyéről végül fölenged, láthatóbbá válik ez a közös, nehéz dolog - hívjuk nemzeti múltnak -, tót, zsidó és magyar magyaroké, mindannyiunké, akik a történetet mint narrátorok, névtelen ismerősök magunknak elbeszéljük. A fényképész utókora mi vagyunk.

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)

A Természetes fény döntően a II. világháborúban, meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók - ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy ... Folytatás ›› az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek - és vannak, akik nem térnek vissza többé. Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény. A(z) Természetes fény (Könyv) szerzője Závada Pál.

Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat. "Meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat, amikor belém nyilallott, hogy ennek a viharverésnek a legsúlyosabb villámcsapása miránk fog lesújtani. Hogy innentől fogva nem óv meg semmitől, ha szörnyülködve befogom a szemem. Hogy hazafuthatok ugyan, s befúrhatom a párnák közé a fejem, mert iszonyodom attól, amit ezek művelnek - ám ezzel sem megyek semmire. Mert már nemcsak másokat fenyeget ez a roham a szemünk láttára, hanem hogy az ostromoló kedvnek éppen mi leszünk a kiszemelt célpontjai, ez világosodott meg előttem abban a percben."(részlet a könyvből)

Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük - a családtagok roppant vagyona folytán - egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik. Ezt a históriát híven próbálja követni a Hajó a ködben - műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: Hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. S miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti- és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában - vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.

Wanderer, a mindenkori Vándor a régi Budaörsön, a valaha itt élt németek közt jár e könyv lapjain. Talán hogy súghasson az elbeszélőnek, a hajdani fotográfusoknak pedig megmutathassa, mit is kell itt szemügyre venni és megörökíteni - hogy egyszer majd ő is ennek nyomán, behunyt szemmel sétálhasson e házak, szőlők és borpincék közt, és a talpával legyen képes fölismerni még kedves sírkertjének hepehupáit is. Závada Pál a budaörsi történelem évtizedeinek és évszázadainak időrétegein utazik keresztül egy-egy alakért, arcért, történetért, hogy aztán mesélhessen - valódit és költöttet is -, arra törekedve, hogy igaz legyen. A könyvben számos archív budaörsi felvétel között böngészhetünk.

V románe Prirodzené svetlo sa spisovateľ Pál Závada opäť vracia k svojim maďarsko-slovenským koreňom do Slovenského Komlóša v Békéšskej župe. Postavami v jeho rozprávaní sú obyčajní ľudia, muži a ženy, Maďari, maďarskí Slováci aj Židia, autor rozvíja ich osudy pred druhou svetovou vojnou, počas vojny a v povojnových rokoch. A zatiaľ čo dejiny píšu svoje veľké príbehy o zabíjaní a presídľovaní, ľudia žijú ďalej - ľúbia, zrádzajú, stoja na strane obetí alebo obvinených, zhovárajú sa a fotografujú. Niektorí zmiznú naveky, iní si o niekoľko desaťročí neskôr s ľahkým srdcom, akoby na všetko zabudli, prezerajú retušované fotografie, a poniektorí chcú do kolektívnej pamäti pripísať aj svoj príbeh. Pál Závada je súčasný maďarský spisovateľ, jeho najznámejšie dielo je román Jadvigin vankúšik, ktorý vyšiel aj po slovensky.

Závada Pál új regénye egy 67 éves férfi és egy 34 éves nő egymást faggató, egymásban tükröződő testamentuma. Milota György utoljára meséli el életének, családjának, szerelmeinek, falujának történeteit és legendáit, a méhészet és a máktermesztés fortélyait - miközben Roszkos Erika megpróbál a maga zsákutcába jutott életébe eligazodni. A Milota különleges családregény: A két elbeszélő hol ugyanarra az élményre közelít, hol évszázadokra eltávolodik egymástól - míg mézevők és morfinisták, tótok és magyarok, kivándorlók és betelepülők, szeretők és házastársak, barátok és ellenségek, apák és fiúk sorsa egyetlen füzérré fonnódik. A mesélők pedig úgy válaszolják meg egymás emlékezéseit, hogy szavaik az 1997-es Pünkösdöt keringik körül. Eközben kipattannak a mézelő akácfürtök, és kibontják majd szirmukat a mákvirágok.

Pôvabný román o láske napísaný nárečím maďarských Slovákov, čo mu dodáva neuveriteľnú spevnosť. Román z prostredia slovenskej society písaný denníkovou formou. Pod precízne zaostreným binokulárom textu nachádzame intimitu vzťahov, slepé uličky komunikácie medzi mužom a ženou. Klasický ľúbostný trojuholník pretavený do pôsobivej formy troj-denníka... Fikcia sa miesi so skutočnosťou a špecifickým napätím konkrétnych dejinných udalostí, kultúrnou a jazykovou pestrosťou Karpatskej kotliny. To všetko sú však len kulisy zúfalého pokusu románových postáv o možnosti spolužitia, naplnenia vášní, hľadania odpovede, či sa oddá preľstiť osud alebo sa mu radšej prosto poddať. Román poskytuje vzrušujúci čitateľský zážitok, je strhujúcim rozprávaním a jednoznačným gestom návratu k hodnotám klasickej prózy v čase, keď sa literatúra dostáva na okraj kultúry a stáva sa zábavkou literárnej elity. Pod precízne zaostreným binokulárom textu nachádzame intimitu vzťahov, slepé uličky komunikácie medzi mužom a ženou. Klasický ľúbostný trojuholník pretavený do pôsobivej formy troj-denníka, do troch subjektívnych reflexií aktérov spletitého vzťahu v rámci jedinej rodiny.

Závada Pál új hősét Apfelbaum Ádámnak hívják, aki 1937-ben vesz búcsút családjától, szerelmeitől, addigi élete nagyváradi helyszíneitől, hogy a fenséges művészetek és eszmék csábítására zavaros vizekre evezzen a harmincas évek végének Berlinjében. Fölbukkan a század további időmetszeteiben – 1940-ben visszacsatolt városába látogat haza, ’44-ben a váradi gettóba jut, hogy rettentő korok múltán magasra kapaszkodjék majd a berlini Fal romjain. Ha eközben mindannyiszor Évát képzelnénk Ádám mellé, az nem volna rossz tipp. A válasz ennél mégis talányosabb – pedig még szóba se hoztuk Lilit figuráját. Rendre föllép viszont Lucifer „árnyvezérként” – s persze intrikus szerepeiben. A sorstörténetek strófái közt megszólal olykor az Úr – a kelleténél állítólag ritkábban –, és belekotnyeleskednek az angyalok, Orsi, Lenke és Charlie. A maga tradícióira is reflektáló regényt keresztszálakként szövik át a vonatkozó időkhöz és helyekhez kötődő emlékezetes események, eszmék és alakok – élükön például a legendás szerkesztővel, Réz Pállal.

V románe Prirodzené svetlo sa spisovateľ Pál Závada opäť vracia k svojim maďarsko-slovenským koreňom do Slovenského Komlóša v Békéšskej župe. Postavami v jeho rozprávaní sú obyčajní ľudia, muži a ženy, Maďari, maďarskí Slováci aj Židia, autor rozvíja ich osudy pred druhou svetovou vojnou, počas vojny a v povojnových rokoch. A zatiaľ čo dejiny píšu svoje veľké príbehy o zabíjaní a presídľovaní, ľudia žijú ďalej - ľúbia, zrádzajú, stoja na strane obetí alebo obvinených, zhovárajú sa a fotografujú. Niektorí zmiznú naveky, iní si o niekoľko desaťročí neskôr s ľahkým srdcom, akoby na všetko zabudli, prezerajú retušované fotografie, a poniektorí chcú do kolektívnej pamäti pripísať aj svoj príbeh. Pál Závada je súčasný maďarský spisovateľ, jeho najznámejšie dielo je román Jadvigin vankúšik, ktorý vyšiel aj po slovensky. Kniha je vydaná s príspevkom z FPU.

Deníkový román maďarského spisovatele je milostným dramatem, ve kterém probleskuje život a dějiny nejmenované slovenské vesnice v Maďarsku 20. století. Ona ho vábí i odstrkuje zároveň. On bez ní nedokáže žít. Oba dva k sobě připoutává hluboká touha a vzdaluje od sebe nevysvětlitelný odpor. Po celý život však k sobě vášnivě hledají cestu. O mnohém z toho, co jeden před druhým nikdy nedokázali vyslovit, píší v tomto deníku. Po jejich smrti v něm pokračuje její syn, jímž jejich rod vymírá. Zůstává tento deník. Ale skutečná příčina jejich nesouladu je navždy zahalena rouškou tajemství.

Pôvabný príbeh o láske, v ktorom autor opisuje život na maďarskom vidieku v prvých dvoch desaťročiach 20. storočia... Pál Závada je súčasný maďarský spisovateľ, rodák z mestečka Slovenský Komlóš (Tótkomlós). Najväčší úspech zaznamenal jeho román Jadvigin vankúšik, pôvabný príbeh o láske, v ktorom opisuje život na maďarskom vidieku v prvých dvoch desaťročiach 20. storočia. Nikto nie je šťastnejší než mladý Ondriš, ktorý sa práve oženil so svojou veľkou láskou Jadvigou. Šťastie mladomanželov však čoskoro prekazí zrada, keďže Jadviga poruší sľub vernosti s najlepším priateľom svojho muža. Ondriš dostane povolávací rozkaz a musí odcestovať. Do dediny sa vráti ako tajný agent, ktorý dostal za úlohu sledovať slovenskú menšinu.

Deníkový román maďarského spisovatele je milostným dramatem, ve kterém probleskuje život a dějiny nejmenované slovenské vesnice v Maďarsku 20. století. Ona ho vábí i odstrkuje zároveň. On bez ní nedokáže žít. Oba dva k sobě připoutává hluboká touha a vzdaluje od sebe nevysvětlitelný odpor. Po celý život však k sobě vášnivě hledají cestu. O mnohém z toho, co jeden před druhým nikdy nedokázali vyslovit, píší v tomto deníku. Po jejich smrti v něm pokračuje její syn, jímž jejich rod vymírá. Zůstává tento deník. Ale skutečná příčina jejich nesouladu je navždy zahalena rouškou tajemství.

Čo vedie ľudí k tomu, aby zaútočili na iných? Čo cítia? Čo v ľuďoch spustí inštinkty, ktoré ich zmenia na krvilačné zvery? Román Deň na trhu opisuje židovské pogromy a masovú hystériu na maďarskom vidieku po druhej svetovej vojne. Na týždennom trhu neďaleko Debrecína sa v máji 1946 skupina žien vrhne na židovského obchodníka s vajcami a na smrť ho umučia. Svedkom udalosti je učiteľova manželka, rozprávačka príbehu. Rozbúrený dav sa zväčšuje ako oheň, neberie ohľad na ženy, deti či starcov. Udalosti z tohto krvavého dňa sa rozprávačke vybavujú v spomienkach spolu s inými udalosťami zo života dediny a rozličnými spôsobmi rozmotávajú klbko často až obludných, a predsa prekvapivo prepojených medziľudských vzťahov. Publikáciu z verejných zdrojov podporil Fond na podporu umenia.