A rubingyűrű

---

A Szent-Apollónia zárdához egy fiatal nő érkezik, és menedéket kér. Margherita Luti a római társadalom számkivetettje, kinek még a Vatikánban is vannak ellenségei. Raffaello szerelmeként és múzsájaként immár a zárda az egyetlen reménye, hogy békés életet élhessen. Féltve őrzött kincse a Néró császár hajdani palotájából származó antik rubingyűrű, melyet szerelme jelképéül ajándékozott a lánynak a kedvese. A művész a botrányos, félmeztelen, "esküvői portréján" -a La fornarinán- jegygyűrűként örökítette meg...
Raffaello Sanzio a maga korában szupersztár volt. A neve nemcsak fogalom, hanem egy áhított márkanév is egyben. Királyok, hercegek, pápák, a legnagyobb világi és egyházi méltóságok álltak be azon rajongók hosszú sorába, akik a festőzseni létének egy pillanatát szerették volna megkaparintani, hogy általa öröklétet nyerhessenek maguk is. A nagyságnak azonban ára van: egy ekkora név már nem dönthet a saját sorsáról, s nem találhat boldogságra ott, ahol a szíve súgja.
Csaknem ötszáz év kellett hozzá, hogy egy véletlen igazságot szolgáltasson a méltatlanul elfeledett, egyszerű sorból származó leánynak és az igaz szerelemnek. A kétezres évek elején Raffaello egyik képének a tisztogatás során a modern technológia segítségével felfedezték, hogy a modell kezén eredetileg egy gyűrű volt. Diane Haeger regénye számos művészettörténész állításával egybecsengve nem kevesebbet állít, mint hogy a művész -a románcukat beárnyékoló összeesküvések és rosszindulat ellenére- elvette vagy legalábbis eljegyezte a szerelmét.

menej