Egy jóravaló nő szerelme

---

Munro szövegei elsősorban nőkről szólnak, olyan elbeszélő hangon, amelyet talán "nőinek" vagy "nőiesnek" lehet nevezni, de a helyenként előtűnő líraiság és impresszionisztikusság ellenére kíméletlen, néha kegyetlen pontossággal térképezi fel a társad
almi konvenciók miatt derékba tört női életeket, a sikeres vagy sikertelen kitörési kísérleteket (A gyerekek maradnak című elbeszélés például afféle Anna Karenina-történet). A női tapasztalat ezekben a szövegekben épp nőiségében válik egyetemes érvén
yűvé.
A huszadik század közepe és vége között játszódó elbeszélések hősei intelligens, gyakran értelmiségi nők, akik a saját gondolataikat akarják gondolni, a saját vágyaikat érezni, a maguk módján megtapasztalni saját testüket, szexualitásukat és an
yaságukat. Kevesen írtak ennyire jól a nők közötti kapcsolatokról, például az anya-lány kapcsolatról, amely az Óvd az aratókat! és az Anyám álma című elbeszélések központi témája. Ez utóbbi novellában a hegedűművésznek tanuló fiatalasszony, akinek fé
rje meghal a második világháborúban, és nem érheti meg kislánya születését, szinte megfosztatik a saját anyaságától, mert amit érez, nem esik egybe a társadalmilag egyedül elfogadható "anya"-identitástól elvárható érzésekkel, ahogy az anyai test is c
sak a társadalmi mechanizmusok által elvárt és megszabott módon működhet. A döbbenetes erejű elbeszélés cselekménye az anya és a csecsemő egynapos háborújával éri el tetőpontját, amelyet - ahogy az egész novellát - a gyerek mesél el az olvasónak. Úgy
tűnhet, maga az elbeszélő hang megnyugtatja az olvasót a végkimenetelt illetően, de a víz alatti folyamatok ebben a szövegben is működnek. Fokozatosan rádöbbenünk, hogy az elbeszélő nemcsak az a kislány, aki túlélte az anyjával töltött hosszú nyári
napot, hanem annak az álombeli kislánynak a kísértete is (a "kísértet" a novella és az egész kötet legutolsó szava), aki meghalt azon a napon.

menej