A gyermek, aki Istenre mutat

---

E könyvben a modern családok számára is lényegbevágó kérdésről, a nevelésről esik szó. Két alapfelfogás találkozik egymással: Anselm Grün meggyőződése a tökéletlenségről mint életelvről és Jan-Uwe Rogge véleménye, miszerint „a” helyes nevelés nem létezhet. Egy olyan korban ugyanis, amelyet az a vágy jellemez, hogy mindent tökéletesen csináljunk, a szülők csak akkor tudnak gyermekeiknek tartást adni és belső értékeket közvetíteni, ha gyengeségekkel és hibákkal rendelkező emberekként értelmezik magukat. A szerzők fellépnek azon elképzelés ellen, mely a nevelés megvalósulását pusztán technikai kérdésnek tekinti, és kifejtik, hogy valódi eredményt elérni szívvel, értelemmel és bizalommal lehetséges. Szólnak az együttérzésről, az érzékenységről és a rituálékról, az együtt növekedésről, valamint a határok betartásáról, a megállásról és pihenésről, továbbá az elengedés és megtartás paradoxáról. Kifejtik, hogy a spiritualitásnak milyen hatása van a családi életre, messze a gyermekeinknek szóló úgynevezett korai fejlesztés és sikerorientáltság mesterségesen teremtett igényein túl. A pluralitást hangsúlyozó irányzatokkal szemben az élet egyensúlyát állítják a nevelés középpontjába, amely nélkülözhetetlen az erős személyiség kialakulásához.
menej