Vasilij Aksionov

Politfantasy – autor na pozadí historickej a politickej reality vymýšľa a fantazíruje, no predovšetkým ironizuje všetko a všetkých. Moskva-kva-kva je akčný príbeh a zároveň drsná groteska. Moskva, začiatku 50-tych rokov, hlavná hrdinka: Glika Novotkannaja, športovkyňa, komsomolka, krásavica a navyše „symbol sovietskej panenskosti“. Uchádzajú sa o ňu básnik-laureát Smeľčakov, chýrny letec Mokkinakki, ktorý po nociach telefonicky popíja so Stalinom, mladý milovník džezu Jurka a rozprávač tohto pozorhuhodného príbehu – Tak Takovič Takovskij. Autor vie zaujať čitateľa celým radom neuveriteľných fantazmagorických udalostí a obrazmi sovietskeho spôsobu života – od politických po absurdné. Moskva-kva-kva je literárna hra, veselá, výsmešná. Hra na stalinský „vysoký štýl“, na ktorý nostalgicky spomínajú mnohí mocní i ľud, ktorý na všetko zlé zabudol a sníva o „niekdajšej veľkosti“ krajiny Sovietov.

Káprázatos időutazás Akszjonov új regénye: a szerző "az 1764-ik esztendő April havába" varázsol bennünket; kora tavasz van, fagyos, késő alkony. "Tsupasz ágak az út mentén, s végiben valamely város sötét fűrész-fogazatja, benne a Kirche tű-hegyes, szinte bele sem illő fogával. Béfagyott tó." S aztán hamarosan megismerjük a két főhőst is: Nicolas-t s Michelt - avagy Kolját és Misát, II. Katalin cárnő tisztjeit, kiknek az a feladatuk, hogy Európán átlovagolván, keressék meg Párisban Voltaire-t, s készítsék elő a terepet a cárnő küldöttjének érkezésére... Mert Nagy Katalin - a Felvilágosodás eszméin fölbuzdulva - megbízottján keresztül tanácskozni kíván a kor nagy elméjével, hogy megtudakolja véleményét a történelem s az emberi lét egynémely nagy kérdéseiről - s nem utolsósorban merész tervéről, az orosz jobbágyok fölszabadításáról. Véres és pikáns kalandok kísérik hőseink útját, mígnem sikerül Voltaire-rel összebarátkozniuk; s aztán elviszik az immár hetvenedik esztendejében járó, ám szellemében még bámulatosan friss filozófust egy Dánia melletti szigetre, ahol - sejteti a szerző - férfi öltözetben maga a cárnő jelenik meg, s már-már fölgerjeszti Voltaire megcsitult érzékeit, de szellemét föltétlenül...

Sztálin életének utolsó hónapjaiig, az 1953-as orvosperig dolgozta fel a Szovjetunió történelmét Akszjonov Moszkvai történet című nagyregényében. S most újra itt vagyunk, az ötvenes évek elején, ebben az eleinte idillinek tűnő világban, ahol egyre-másra épülnek a "magaskák", a rendszer életerejét tükröző, barokkosan díszített gigantikus épületek. Az egyik ilyen felhőkarcolóban lakik Glikerija Novotkannaja, a szépséges egyetemista lány és sportolónő, és vőlegénye, Kirill Szmelcsakov hatszoros Sztálin-díjas költő. Romantikus szerelmi történetük egyszer csak váratlan fordulatot vesz, amikor Glikerija szerelemre gyúl a rejtélyes Mokkinakki iránt, aki talán a Szovjetunió Hőse, de az is lehet, hogy az ellensége... Mert a Szovjetuniót újból ádáz ellenségek fenyegetik, és Sztálin meg van győződve róla, hogy Szmelcsakov az egyetlen, akire mindig számíthat, ezért esténként olykor felhívja telefonon a költőt, hogy vele beszélgetve - s közben konyakozva - próbálja elhessegetni nyomasztó rémálmait, melyek főszereplői Joszip Broz Tito katonái. Aztán megkezdődik az őrült kalandok sorozata, amikor a Moszkvában titokban összegyűlt délszláv erők valóban megostromolják Sztálin dácsáját... A 2009-ben elhunyt Akszjonov egyik utolsó regénye fergeteges történelmi bohózat, a sztálini Szovjetunió meghökkentő paródiája. A szerző dús fantáziával és leleményes nyelvezettel megteremt egy sor történelmi legendát, amelyek a korabeli Moszkvában keringő híreszteléseken és hiedelmeken alapulnak, s a mitikusan felnagyított és túlszínezett alakokban kirajzolódik a háború utáni új nemzedék ellentmondásos érzelmi viszonya a kor és Sztálin iránt.