B. Aldrich

Bess Streeter Aldrich világhírű családregény-folyamának második kötetében, az És Lámpást adott a kezembe az Úr folytatásában Abby Deal unokájának történetét ismerhetjük meg. Laura más kislány korától fogva írónő akart lenni, s egyedül nagyanyja volt az, aki megértette vágyait. Abby valaha szintén művészi karrierről álmodott, de az élet végül megakadályozta őt ebben. S míg másokra anyagi javakat hagy - Laura az álmait örökli. De minél inkább próbálja megvalósítani őket, az élet annál inkább közbeszól. Laurának komoly döntéseket kell hoznia, választania fontos és kevésbé fontos dolgok között...

B. S. ALDRICH regénye a 19. századi Amerika romantikusnak vélt, de valójában zord világába vezeti az olvasót. Abbie Deal, a szép fiatal lány családjával és számtalan bevándorlóval együtt útra kel nyugatra, a végtelen préri felé, hogy új otthont teremtsenek maguknak. Küzdelmes életükben hosszú évekig csak lelkük mélyén dédelgethetik álmaikat: a gazdag termést, az abbamaradt iskolai tanulmányok folytatását, a megérdemelt pihenést és a nyugodt öregkort. Ezzel szemben időről időre éhínséggel, váratlan szerencsétlenségekkel és az indiánoktól való félelemmel kell szembenézniük. Abbie Deal mégsem lázadozik a sorsa ellen, mert úgy gondolja, hogy e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is, melyeknél szebbet a préri szülötte sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni. Töretlen bizakodással tekint a jövő felé akkor is, amikor már unokájának adja tovább életfilozófiáját: "A szerelem végigkísér minket az egész életen. Olyan, mint egy lámpás, amelyet a kezünkben viszünk. Egy lámpás, amelyet kezünkbe adott az Úr. Először a gyermekes boldogság gyújtja meg, azután a romantika, azután az anyaság, azután talán a kötelesség... Igen, én azt hiszem, hogy a szeretet és a szerelem lámpás az asszony kezében."