Iván Andrassew

„A ?zokogó sofőrt megnyugtattam, aztán visszaküldtem a kamionba. Amíg a rendőröket várva a lány testére vigyáztam az út közepén, néztem a földet, és arra gondoltam, hogy talán megmentettem volna, ha jobban figyelek, és azt mondom neki, hogy ez itt nem az ígéret, hanem az igézet földje.” "Hallom, hogy a vak fiam beforduI az utcánk sarkán. A botjával veri a falat. Amúgy csöndben jön. Tudom, csak én hallom, minden este, amikor más senkise jár. De azt is, ha két vagy négy utcával arrébb megy szegény. Jó, hogy jön már. Azt hittem, sose látom többet. Sose szagol meg engem, sose matatja az arcomat." „Amikor hazaértem, nem volt otthon senki, csak a lány. Nem az, amelyiket hónapokkal előbb megismertem, nem az a kissé komikus csodanősténység, hanem a világ legszebb nője. (…) Fehér vászonruha volt rajta, de olyan, annyira egyszerű és mégis annyira ravasz, hogy nem takarta, hanem megmutatta a testét. Félmagas sarkú cipője volt, a szeme kifestve, de éppen csak. A haja olyan volt, mintha a szélcsöndben is lobogna.”

Itt és most elnézést kérek mindenekelőtt Tőkés Lászlótól, a családjától, Joó Edithtől, legfőképpen a gyerekeitől és persze mindazoktól, akik ugyanúgy hittek abban, hogy Tőkés egy karizmatikus hős, mint ahogy én is hittem. Sokáig vívódtam magamban, mielőtt nekiláttam ennek a munkának. Küzdött bennem a jó ízlés és a kötelességtudat. Van-e jogom rettenetes dolgokat napvilágra segíteni, a világhálón szerteszét terjedő dokumentumokból egységes, elszomorító képet összeállítani valakiről, van-e jogom azokat szembesíteni a valósággal, akik őt ma is mélységesen tisztelik? Végül is Tőkés László egyetlen mondata miatt döntöttem úgy, hogy megírom ezt a könyvet. Feleségéről, Joó Edithről a következőket írja egy, a gyerekeinek is címzett levelében: Egyházi tekintélyemet sötét alakokkal és erőkkel összefogva, tudatosan és szántszándékkal Ő maga rombolja a (volt) Szekuritáté módjára és kedvére. Hogy miért éppen ez a mondat győzött meg, az majd kiderül. Előre szólok, hogy nem foglalkozom Tőkés László politikai pályájával, egyházi viaskodásaival ezeket csak akkor érintem, ha föltétlenül szükséges. Nem foglalkozom a jelenlegi politikai küzdelmeivel sem legföljebb annyiban, hogy megpróbálom kideríteni: a tettei, a szavai, a viselkedése mennyiben következnek a jelleméből. Előre szólok, hogy megrázó, ami az elém került dokumentumokból Tőkés Lászlóról kiderül. Engem is megrázott. Bárha sok-sok emberi élettel és tulajdonsággal szembesültem, nem hittem volna, hogy egy olyan méltóságú ember, mint ő, ugyanolyan kiszolgáltatott a saját jellemével szemben, mint bárki más. Olyan, mintha a forradalom hőse, a magyarság köztársasági elnöke – ahogy Orbán fogalmazott –, a lelkész, a püspök, az Európai Parlament alelnöke folyamatosan valami ördögfélével küzdene, és ezt a lelke körül ólálkodó lényt nem tudná legyőzni, legyűrni, elzavarni. Főleg akkor, ha a neki legjobban kiszolgáltatottakkal kellene emberségesen bánni. Elemi emberségesen. Tőkés László ördöge számos mutatkozási formát választ: hatalom, hiúság, pénz, asszony és a meglepő módon a szinte állandóan, mindenütt fölbukkanó Securitate. Megkísérlem, hogy megértsem. Talán Tőkés László is megért engem. Ahogy ő legjobb napjaiban lelkészként, püspökként és politikusként valamiféle igazsággal tartozott és tartozik a népének, a híveinek, úgy tartozom én is a birtokomba jutott igazsággal azoknak, akik őt lelkészüknek, püspöküknek, képviselőjüknek választják.

A ?Csapdalakó c. novellagyűjtemény többnyire rövid groteszkeket, megdöbbentő, abszurd történeteket tartalmaz. Andrassew nehezen, küszködve ír, mégis könnyen, élvezettel olvashatók írásai. A legelképesztőbb történetet – például, amikor eleven emberekkel bombáznak egy várost – is a leghétköznapibb, a legtermészetesebb módon, egyszerű eszközökkel, minden feltűnőt vagy kirívót mellőző leírással vagy párbeszéddel beszéli el, mintha a dolgok természetes rendjéről szólna.Figurái, hősei köztünk élnek, mégis szeretnénk, ha sohasem találkoznánk velük. Pedig ez elkerülhetetlen, mert mindegyik egy kissé valamennyiünk alteregója.A magyar novellán a modern, az avantgarde törekvései alig változtattak, lényege többnyire ma is az anekdota, mint Mikszáthnál. Andrassew groteszkjei, nonszenszei, amelyek olyan természetesen ábrázolják a képtelent, amely azonban igencsak otthon van e században, új fejezetet nyitnak a magyar kispróza történetében. Egyike ő azoknak az íróknak, akik bizonyítják: irodalmunkban tektonikus mozgások tanúi vagyunk.

"Amikor Bush készült Magyarországra, akkor James Baker külügyminiszter elsõ számú jobbkeze, Robert Zoellick lehívott Washingtonba, ahol találkoztam is Bakerrel, és fél órát beszélgettünk. Fölkértek, hogy írjak egy üdvözlõbeszéd-vázlatot. Amit persze õk átírnak, átszerkesztenek. A beszéd fõ vonala az 1568-as tordai országgyûlés példájára hivatkozott. Ugye az arról volt híres, hogy a világon elõször törvényt hozott a vallásszabadságról. Ez egy mondatból állt: minden ember olyan hitben éljen, amilyenben akar. Az volt a terv, hogy amikor leszáll a repülõrõl, ezt mondja el. Maximum tíz percben. Az volt a fontos, hogy üzenet legyen benne. Megírtam, a Fehér Házban átírták, majd körbeadták a külügyminisztériumban véleményezésre. Húsz perccel a leszállás elõtt jött az üzenet a külügyminisztériumból, hogy ne mondja el." Ezt a beszédet tépte szét idõsebb Bush 1989 júliusában a Kossuth téren. Róna Péter közgazdász az Orbán-kormány unortodox tevékenységének alternatívát kínáló, mérsékelt, hagyományos gazdaságpolitikát szorgalmazó nyilatkozatai révén lépett a nagy példányszámú újságokba és a tágabb nyilvánosság elé. A közgazdász-körökben életpályájával és munkásságával megérdemelt tekintélyt szerzett szakember Andrassew Iván kérdéseire válaszolva idézi fel élete és munkája fontos állomásait, legemlékezetesebb találkozásait. Az olvasó természetesen rengeteget megtud a nemzetközi gazdasági életnek a magyar gazdaság állapotát befolyásoló kulisszatitkaiból is. Róna Péter 1942-ben született Miskolcon. 1956-ban külföldre távozott. Iskoláit Washingtonban kezdte, 1964-ben cum laude eredménnyel végzett a University of Pennsylvania Gazdaságtörténeti szakán. 1966-ban Oxfordban évfolyamelsõként szerzett jogi diplomát. 1968-ban Washingtonban az Arnold & Porternél jogászként dolgozott, késõbb az Amerikai Kereskedelmi Minisztérium Közvetlen Külföldi Befektetések Osztályának lett jogi tanácsosa. Pénzügyi karrierjét 1970-ben a Schroder Banknál kezdte, ahol az elnök, Lord Gordon Richardson személyes titkára volt, majd annak a Bank of England kormányzójává választásakor oda is követte. 1971-ben visszatért a Schroderhez. 1986 januárjában a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává nevezték ki. 1990 júliusában lemondott tisztségérõl, és elvállalta az Elsõ Magyar Alap (The First Hungarian Fund Limited) vezetését Budapesten. Róna Péter jelenleg az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára és a Magyar Nemzeti Bank Felügyelõ