György Andrássy

Egy érettségiző diák volt olyan pofátlan, hogy megírta a XXI. századi magyar polgárháború történetét. Azt a háborút, amely fegyverropogás nélkül már folyik. Amely elválaszt egymástól régi barátokat, és egymás ellen fordít családtagokat. Amely miatt ebben az országban vagyunk Mi, és vannak Ők. De ebben a regényben már dörögnek a fegyverek. A kereszteződésekben ellenőrző pontok állnak, a játszótereken hullatárolók. A háztetőkön orvlövészek lapulnak. A seregekben mindkét oldalon fiatal harcosok élvezik életük nagy kalandját, amíg rá nem jönnek, hogy valójában önmagukat gyilkolják. Egy szemtelen és tekintélyt nem tisztelő fiatal markáns véleménye szülőkről, szexről, szerelemről és politikáról...

Ez a könyv arról szól, hogy minden embernek joga van egy ma még kevéssé ismert és kevéssé elismert szabadsághoz, a nyelvszabadsághoz, s hogy ez a szabadság éppen olyan emberi jog, mint például a vallásszabadság; a különbség csupán annyi, hogy míg a vallásszabadság régtől fogva ismert és elismert, addig a nyelvszabadság szélesebb körű felismerése és elismerése még várat magára.