Marcella Anglani

Félelmetes világháború dúlta szét Európát, és a XX. század második felének művészete magán hordozza ennek a traumának minden bélyegét. A háborús katasztrófa nyomán kialakuló ürességérzet és bizalmatlanság legközvetlenebb megnyilvánulása az art informelben érhető tetten. A közlés a művészre magára és zaklatott tudattalanjára irányul, a kifejező művészi megoldások pedig fényévnyi távolságra vannak a hagyományos formai panelektől. Burri beégetései, Fontan bevágásai, Tápies közönséges anyagai, Hartung gesztusfestészete, Pollock festékkel telecsurgatott vásznai nem egyebek, mint példák a formák megtagadására, a hagyományos világkép megtagadására. A rossz életérzés és a művészet mint megszállottság Francis Bacon és Lucien Freud alakjában talál tragikus nagyságú képviselőkre