Gábor Bencsik

A cigányok évszázadok óta élnek velünk anélkül, hogy a mindenkori történetírás felfigyelt volna rájuk. Feljegyzések alig szólnak róluk, legföljebb néhány sztereotípiával szerepelnek a magyar történelmi tudat perifériáin. Az elmúlt évszázadok képi ábrázolásai azonban gyakran az írott emlékeknél bőbeszédűbben szólnak a magyar cigány történelemről. Ezt a bőséges információforrást igyekszik kiaknázni a kötet a történeti ikonológia, az antropológiai mélységű képelemzés módszereinek segítségével.

Valahol Magyarországon, egy erdei tisztáson, az 1970-es években, nyári éjszakán játszódik az álomszerű történet, amelyben a nagy Levin, Karl Karl, Deborah, Mia-Mia és a többiek készülődnek a Lovasok fogadására - mit sem sejtve arról, hogy valójában kik is ezek a Lovasok. A karcsú kötetet Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész rajzai díszítik. A 250 kézzel számozott példányban megjelenő, 64 oldalas kötet valamennyi példányát aláírta a szerző és a rajzoló.

1915 tavasza, Fiume. Az olaszok átállnak az antanthatalmakhoz, emiatt egy kivándorolt fiatal magyar parasztasszony nem tud visszamenni Amerikába, ahonnan az ott született lányával az itthon hagyott fiáért jött haza. Visszamegy hát szlavóniai falujába, a szeretetlen anyjához és gyenge apjához. Maga marad, próbál a két gyerekkel élni, ahogy lehet, barátságokkal, szerelmekkel, küszködéssel. Átcsap fölöttük a háború, az összeomlás káosza, az asszonynak a gyerekekkel menekülnie kell Magyarországra. Átéli a forradalmat, a kommünt, otthont talál egy nyugalmazott tanítónál, de a történelem ott is utoléri, új és új otthont kell teremtenie, küzdenie magáért és a két gyerekéért. Mégis újra és újra ezzel az imádsággal fekszik le minden este: Istennek legyen hála.